A hatvanöt évvel ezelőtti zarándoklatra emlékezve szeptember 15-én a városmajori Jézus Szíve-templomtól a máriaremetei kegytemplomig tartó tíz kilométeres gyalogút alatt iskolások, tanárok, szülők, nagyszülők, egyházközségek, plébániák, katolikus szerzetesrendek és mozgalmak képviselői közösen imádkoztak hazánkért és a magyar családokért.
A Mindszenty-zarándoklat menetébe bekapcsolódtak az eddig már kilencezer kilométert megtett és éppen hazánkon áthaladó „Tengertől tengerig” életvédő zarándoklat résztvevői is a częstochowai Fekete Madonna kegyképének hiteles másolatával. Az elhangzó fohászok az édesanyákért, a családokért, a gyermekekért, az élet tiszteletéért és védelméért is szót emeltek. Az imák mellett különböző témaköröket érintő elmélkedéseket hallgathattak meg az úton lévő hívek. Blanckenstein Miklós, az esztergomi szeminárium rektora a papi és szerzetesi hivatások ébresztéséről, Székely János esztergom–budapesti segédpüspök a hit évéről, Janig Péter kórházlelkész a szenvedés, a betegség elfogadásáról, Bíró László püspök pedig a keresztény családról beszélt.
A Fájdalmas Szűzanya emléknapján megrendezett zarándoklat Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek által bemutatott déli szentmisével zárult. Szentbeszédében a főpásztor Mindszenty József munkára és imádságra hívó szavait idézte. Miután emlékeztetett Szűz Mária rendíthetetlen hitére és szeretetére, felhívta a hívek figyelmét arra, hogy Isten akaratának megfelelően szorgalmasan és értelmesen kell dolgoznunk és élnünk a világban, mert az emberi munkának különleges méltósága van. Amellett, hogy biztosítja az egyénnek és családjának a megélhetést, lehetőséget ad az ember képességeinek kibontakoztatására is.
Manapság azonban, amikor gazdasági válság sújtja a világot, a jóléti államok szociális és egészségügyi intézményei – a körülmények szűkössége, adott esetben pedig a rendkívül magas költségek miatt – a jó szándék ellenére egyre nehezebben képesek biztosítani a rászorulók ellátását. „A keresztény társadalmi tanítás jellemzőjeként emlegették nyugaton évtizedeken át a szociális piacgazdaság fogalmát. Tehát a piacok matematikai logikája mellett és helyett éppen ennek a szociális elméletnek kellett volna az emberséget, az ember méltósága iránti tiszteletet kifejeznie” – hangsúlyozta a főpásztor. Hazánkban nem bontakozott ki a nyugatihoz hasonló jólét, s időközben a drámaivá fokozódott demográfiai problémák miatt „üres kézzel, szívünkben a hitünkkel, családunk és népünk iránt érzett szeretetünkkel, külsőleg pedig majdnem eszköztelenül” állunk a nehézségek között. Plébániai karitászcsoportjaink nagylelkűen segítik a rászorulókat, de a nagy egészségügyi és szociális intézmények működtetéséhez az ilyen önkéntes segítség nem elég, ott szakképzett, megfizethető munkaerőre van szükség. Mára „a probléma méretei meghaladják képességeinket” – emelte ki a bíboros.
Hatékonyak, eredményesek akkor lehetünk, ha minden erőnket Isten akaratának keresésére, Isten szeretetére, a Gondviselésre fordítjuk. Máriához hasonlóan „bíznunk kell szeretetében, mert ő nem hagyja el azt, aki benne bízik” – fejezte be homíliáját Erdő Péter bíboros.
Fotó: Cser István
