A tiszta és tisztátalan dolgokat egymástól elválasztó törvények hatékony védőfalat jelentettek a zsidóság számára, amelyek megóvták a beolvadástól. Krisztus a két nép közötti válaszfalat a saját testében döntötte le, hiszen őáltala és őbenne Isten új és örök szövetséget kötött immár a világ minden népéből meghívott új népével, az egyházzal. (Ef 2,2). „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad…” Jézus tisztának nyilvánított minden ételt, minden népet és minden embert. Nem az tesz tisztátalanná, ami bemegy az ember száján, hanem ami kijön belőle.
Egy karácsony éjféli misén arról beszéltem a templomban, hogy Lengyelországban ilyenkor megáldott ostyát (oplatek) visznek haza a hívők, mindenki tör a másikéból, és közben sok családban azt mondják egymásnak az emberek: bocsáss meg – megbocsátok. Jézus jászola körül minden karácsonykor kiengesztelődnek a családtagok. A kóruson egy fiatalasszony hallgatta ezeket a szavakat. Az anyósával, aki nem messze állt tőle, alig beszéltek, óriási feszültségben éltek. Amikor a szentmisében a kiengesztelődésre került sor, a fiatalasszony odalépett az anyósához, és a kezét nyújtotta felé. Az anyósa csak nézett előre mereven, összetett kézzel, s már énekelte az Isten Bárányát. A menye azonban csak állt, felé nyújtott kézzel. A helyzet kezdett kínossá válni, ezért az anyós végül kelletlenül kezet fogott a menyével. Mennyi látszólagos vallásosság, tisztának látszó tisztátalanság van igen gyakran talán a mi életünkben is!
Egy másik alkalommal egy vasárnap arról tettem említést a prédikációban, hogy a héten egy koldusszegény családnál voltam látogatóban. Otthonukban nem volt fűtés, a lakásban meglátszott a lehelet. A szentmise után odajött hozzám egy fiatal pár, hogy szeretnének segíteni. Lassan kiderült, a lány egyáltalán nem volt vallásos, ez volt életének egyik legelső miséje. Mégis ő volt az, akinek a lelkiismerete megszólalt, aki segíteni akart, nem a régóta vallásos emberek. Hányan vannak, akiktől látszólag távol áll a hit, akik látszólag „tisztátalanok”, ám valójában tiszta, szeretettel teli emberek!
Vajon mi hova tartozunk? A tisztának látszó, magukat tisztának tartó tisztátalanok, vagy a talán tisztátalannak tűnő tiszták közé?
