Három hónappal ezelőtt a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elfogadta és benyújtotta az országgyűlésnek keretstratégiáját, amelynek jövőképe megerősítően hathat mindenkire, hiszen többek között „stabil és egészséges”, „pozitív értékek és erkölcsi normák” mentén élő népességet, környezetileg fenntartható és „növekvő önrendelkezéssel bíró gazdaságot” képzel el.
A tervezet a fenntarthatóság felé való átmenetet segíti elő, és az új Alaptörvényből indul ki. Az Alaptörvény szerint: „Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. (…) A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” Ahhoz, hogy a fenti szép és gazdag jövőkép közelébe érhessünk, és az állam is tökéletesen az Alaptörvény szellemében működhessen, jobbá kell tennünk a közigazgatás működését. Ahogy mondani szokták: a „jó állam” és a „hatékony közigazgatás” nem csupán jelszavak, tettek kell hogy legyenek. Elindult a munka, amely már nemcsak papíron, előterjesztésekben és tervezetekben jelenik meg, hanem a jogi eszközök egyszerűsítésén, a nyelvezet közérthetőbbé tételén, a stratégiai szemlélet „ujjgyakorlattá” válásán keresztül lassan működni és hatni kezd. Miért is fontos ez a tágabb értelemben vett teremtésvédelem szempontjából? Egyszerű a logika: a hatékony közigazgatás egyszerűsítést, egyszerűbb ügyintézést jelent, ez pedig idő- és erőforráshatékonyságot, sőt, takarékosságot eredményez. Rövidebb idő alatt, kisebb energiabefektetéssel, kevesebb személyes jelenléttel intézhetjük majd el ugyanazt az ügyet, s így mindenki nyer: a természet is és az ember is.
Ma Magyarországon az állam a legnagyobb foglalkoztató: majdnem minden ötödik ember állami feladatot lát el valamilyen módon. (Ez az arány például a skandináv országokban még ennél is jóval magasabb.) Fontos tudni, hogy ekkora állami gépezet esetén már egy-egy kis lépés is nagy haszonnal járhat, akár ökológiai értelemben is. Azon a téren is van még teendőnk – nem is kevés –, hogy közelebb vigyük a helyi szereplőkhöz az ügyvitelt és a döntéseket. Ez ugyanis nemcsak olcsóbb és takarékosabb, de egyszerűbb megoldásokat biztosít a polgároknak és a cégeknek is, mind a hazaiaknak, mind pedig a külföldieknek. Tegyük egyszerűbbé, érthetővé, organikusan működővé az államot!
