Ír nagymamájának köszönhetően a római katolikus vallás szerint nevelkedett. Kisfiúként legjobb „barátja” egy öreg spanyol gitár volt, szakadt húrokkal. Kamaszéveiben olyan zenészeket hallhatott játszani, mint Jack Bruce és Jimi Hendrix, akik későbbi pályáját is befolyásolták. 1977-ben néhány barátjával megalapította a The Police-t. Zenéjüket eleinte a punk hangzás jellemezte, majd hamar átváltottak a reggae-s rockra és a minimalista popzenére. 1984-ben útjaik szétváltak.
Sting első szólóalbuma A The Dream of the Blue Turtles 1985-ben jelent meg. Az igazi nagy világsikert, három évvel később a második album hozta meg, amelynek ma is leggyakrabban játszott dala az Englishman in New York. Fekete-fehér videoklipje, híres szaxofonszólója valószínűleg örökre beleivódott a rajongók lelkébe. A 88-as nagylemezt számtalan album, világsláger követte. Sting pedig nagy élvezettel mártózott meg a rock, a dzsessz és dallamos popzene világában. Sőt a nagy sikerű Symphonicity-turnén legszebb dalait szimfonikus zenekar kíséretében szólaltatta meg. Tavaly Budapesten a Budafoki Dohnányi Zenekarral is fellépett.
Rajongói megszokták tőle, hogy bármelyik műfajhoz nyúl is, a minőség garantált. A június 26-i budapesti koncert nem kecsegtetett sok újdonsággal. Bája és vonzereje is ebben állt. A brit zenész nemes egyszerűséggel állt a színpadra. Kedves tört magyarsággal jó estét kívánt, majd az elmúlt harminc év legjobb dalaiból átnyújtott egy csokorra valót a lelkes közönségnek. A The Police-dalok közül olyan nagy slágerek csendültek fel, mint az Every Breath You Take, Message in a Bottle, King of Pain. A szólóalbumok örökzöldjeinek sorában harmadikként az Englishman in New York szólalt meg, amit többek között olyan gyönyörűségek követtek, mint a Shape of My Heart vagy a ’99-es nagy sláger, a Desert Rose. Azenész a tavalyi szimfonikus „kirándulás” után bátran nyúlt vissza régi rockdalaihoz is. Az est igazi meglepetése a mindössze huszonhat esztendős Peter Tickell volt, aki elektromos hegedűjével és zseniális tehetségével vitt új színt az amúgy is változatos hangzásvilágba. Mindazok, akik a The Police, illetve a zenész szólóalbumain „nevelkedtek”, igazi időutazást élhettek át.
Sting nem olyan előadó, akitől felrobbanna a színpad, vagy darabjaira esne egy sportcsarnok. A hatvanegy esztendős, még mindig sármos és csodálatos hangú angol úr másra képes. Történetesen arra: miként is lehet egy alig kétórás koncert alatt, „néhány dallal” egy másik, szinte tökéletes dimenzióba repíteni egy egész arénát.
