Úgy gondolom, a százötvenhét sportolón kívül külön dicséret illeti a plusz egyet is: azaz a magyar szurkolókat. Természetesen nem csupán azokat, akik kiutaztak a versenyekre, hanem a képernyők előtt ülőket is. Mégis, számomra fantasztikus élmény volt megtapasztalni, ahogyan a kézilabdacsarnoktól a bokszcentrumig minden helyszínen zúgott a magyar tábortól a „Ria, ria Hungária!”.
Itthon időnként azt lehetett hallani, hogy fennakadások vannak a londoni közlekedésben, s az olimpia miatt valóságos káosz uralkodik a városban. Nos, vagy nagyon szerencsés lehetek, vagy e tekintetben valóban kiválóan vizsgázott a brit főváros.
A megszokott nagyvárosi tömeget leszámítva ugyanis nem tapasztaltam fennakadásokat sem a metrón, sem a beléptető kapuknál. Az önkéntesek segítőkészsége és sugárzó vidámsága pedig a szurkolókra is átragadt.
A magyar–dán meccs elvesztése után, amikor a metró felé sétáltam, éppen azt hallgattam, ahogyan az emberek különböző nyelveken kívánnak egymásnak jó éjszakát, s arra gondoltam, milyen kár, hogy magyarul senki sem beszél. Ebben a pillanatban valaki hirtelen rám köszönt, magyarul kívánt nekem is „Jó éjszakát!”. Egészen meglepődtem, s csak kis késéssel jöttem rá, hogy a nyakamban lógó piros-fehér-zöld sál árulta el magyarságomat, mégis rögtön felvidítottak a történtek.
A szervezést illetően természetesen nemcsak pozitívumai vannak az olimpiának. A jegyvásárlási rendszer valóban csődöt mondott, amikor több külföldi és helyi szurkoló sem tudott jegyhez jutni, majd a tévéközvetítésekből is kiderült: egyes eseményeken bizony meglehetősen foghíjasak maradtak a tribünök. Akik nem tudtak bejutni valamelyik versenyre, azok szerencsére a város több pontján is drukkolhattak az övéiknek. A legnagyobb szurkolói zóna a Hyde Parkban volt, ahol egész nap négy hatalmas kivetítőn keresztül lehetett követni az olimpiai eseményeket.
A szervezők célja egybeesett a londoni játékok mottójával: „Inspire a generation!” Egy egész generációval igyekeztek megszerettetni a sportot és az olimpia szellemiségét. A képen is látható táblán szereplő szójáték – „az örökség nagyszerű, az örökség Nagy-Britannia” – jól jellemzi az idei olimpiát, ami véleményem szerint valóban méltó örökség lesz az utókor számára. Én azt mondom: Szép volt, London! De mindenekelőtt, persze: SZÉP VOLT, MAGYAROK!
Fotó: ifj Hortobágyi Tibor
