Miért szentel a Tóra, ezen belül a Második Törvénykönyv oly nagy figyelmet az ünnepnek? – teszi fel a kérdést a szerző. Mert az ünnep a helyesen berendezett társadalom születési helye, ez ébreszti fel a képzeletet Isten új világának megvalósítására. Ünnep azonban csak ott van, ahol a szeretet örvendezik, ahol összekapcsolódik vele az öröm. Ezért lehetséges, hogy a deuterokanonikus ünnepkoncepció vezérszava a Jahve színe előtti öröm, sőt, a gyönyör. (Sajnos a fogyasztói társadalom világi ideológiája negatív töltéssel ruházta fel ezt a szót.)
A szerző felvet két olyan kérdést is, melylyel vitára serkent. A papi hivatal a katolikus teológiában és a kánonjogban a vezetői tisztséggel kapcsolódik össze. Szerinte azonban a Második Törvénykönyv e kettőt elválasztja. Itt a hivatal elsősorban a Tóra – vagyis a tanítás – átadásához kapcsolódik. Javaslata szerint jobban figyelembe kellene venni e témával kapcsolatban a szentírástudósok megállapításait.
Másik érdekes felvetése, hogy vissza kellene hozni az ószövetségi szentek liturgikus tiszteletét. A hagyomány még szent Dávidról és szent Ábrahámról beszélt, ma már ezzel nemigen találkozunk. A hét Makkabeus testvér tiszteletével kapcsolatban megjegyzi, hogy liturgikus ünneplésük Liguori Szent Alfonz kötelező ünnepe miatt gyakorlatilag lehetetlenné vált.
Braulik professzor magyarul már megjelent írásait most gyűjteményes kötetben veheti kezébe minden érdeklődő.
(Georg Braulik: Ószövetség és liturgia. Bencés Kiadó, 2012)
