Tamás később az evangélium hirdetésében egészen Indiáig jutott. Itt is halt meg, a király egyik katonája szúrta le. A ma élő indiai keresztények közül sokan azoknak a leszármazottai, akiket az apostol térített meg, és akik eltemették őt. Ezért is nevezik őket Tamás-keresztényeknek. A szent Indiában végzett apostoli tevékenysége révén a dél-indiai keresztények az úgynevezett szíriai irányzatot követik, amelynek két ága alakult ki: a keleti (káldeus) és a nyugati (antiochiai) kereszténység. Az általa alapított egyik legnagyobb mai egyház neve a szír-malabár katolikus egyház.
Később a szír keresztények 230 körül engedélyt kértek, hogy a szent ereklyéit a maguk városába, Edesszába vihessék azzal a különös indoklással, hogy levelük van Krisztustól, amely igazolja, hogy ők Tamás különös oltalma alatt állnak. Valahányszor Edesszát ellenség fenyegette, lakói a város kapuja elé állítottak egy gyermeket, aki felolvasta ezt a levelet. Erre az ellenség minden alkalommal elvonult. Az apostolt ábrázolják övvel, mérőléccel, tőrrel vagy lándzsával.
A Jeromos-féle martirológium július 3-án emlékezik meg a szent testének Edesszába viteléről. Rómában a IX. században december 21-ére tették ünnepét. 1969-ben annak érdekében, hogy a decemberi ünneplés ne törje meg advent utolsó hetét, visszahelyezték július 3-ára. A keleti egyház július 8-án ünnepli Tamást.
