Az ENSZ illetékes szervezete minden évben középpontba állít egy gondolatot, amelyet nemzeti és helyi szinten próbálnak aktivitássá változtatni. Volt, hogy klip formájában, ruhaneműkön feliratként vagy médiaeseményként találkozhattunk vele, ha eléggé kinyitottuk a szemünket és a szívünket…
Igazából nem szeretünk „ilyenekkel foglalkozni”. Mit is akarnak „ezekkel a drogosokkal”? Bűnözők és kész. Mi közünk hozzájuk? Rács mögött a helyük! Aki nem hiszi, hogy ez a hozzáállás a többség véleménye, járjon utána. Megteheti. Az évek óta ismétlődő attitűdvizsgálatok alapján elmondhatjuk, hogy hazánkban a legelutasítottabb réteg a kábítószereseké. Egy kalap alá véve a kipróbálót, a füvező kamaszt, az intravénás opiátfüggőt és hozzátartozóikat is. Vajon miért…?
Hiába olvasható Bayer Istvánnak, szaktekintélyeink doyenjének a gondolata évtizedek óta állandó hivatkozásként: „a probléma nem a drog, hanem az ember”, nem engedjük közel magunkhoz, sőt távolítjuk. Igyekszünk eltolni magunktól az érintetteket, hozzátartozóikat, sőt még segítőiket is. „Mi közünk hozzájuk? Ez az ő bajuk.” Közben ünneplünk, nemzetközi és helyi szinten, egy álló napon keresztül.
Ellene? Mellette? Érte? Ezt a három kérdést próbáljuk áttekinteni most induló sorozatunkban. A világnap elnevezésében és a segítés gyakorlatában meglévő ellentmondást próbáljuk körbejárni, megérteni. Elég az idei központi gondolatra tekintenünk, és rádöbbenhetünk, miről is van szó: „Globális cselekvés az egészséges, drogmentes közösségekért.” Lehet valami ellen hatni úgy is, hogy valami mellett foglalunk állást?
