Koszovó

Az egyiknek anyja jut eszébe, ahogy etetni indult, rakni véres lucernát a vak ló alá. Katonák jöttek, s ő könyörgött, a gebét le ne vágják. Most régi hinta helyén dermedt testét himbálja diófa. Isten, mondd, látsz te még minket? Vagy már meguntál bennünket folyton megmenteni a saját barbárságainktól? Vagy fájdalmadban angyalnak öltözve elbujdostál? Eső zuhog. Túl kevés eső.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .