– Önök megalapították az Emberi Méltóság Tanácsát, melyhez számos közéleti személyiség is csatlakozott. Milyen céllal hozták létre ezt a civil szervezetet?
A tanács létrehozásának előzménye, hogy még az előző kormányciklus alatt, de már főbírói működésem után felhívást tettem közzé, melyben szót emeltem az emberi méltóság mellett: hogy ne nyerjen teret a közbeszédben a keresztényellenes, rasszista, antiszemita vagy magyarellenes retorika. Ehhez rövid időn belül az akkori parlamenti pártok, a történelmi egyházak, a leghallgatottabb rádiók, televízió-csatornák is csatlakoztak. Azért tartottam és tartom mindezt ma is fontosnak, mert sokfelől érte és éri támadás az emberi méltóságot. A Felvidéken magyarellenességgel találkozunk, a Vatikán, de Erdő Péter bíboros is gyakran szól keresztényellenességről, az országgyűlésben pedig antiszemita, rasszista megjegyzések is elhangzanak – fel kell hát emelnünk szavunkat az emberi méltóságért. Vissza kell utasítanunk minden olyan sértő megnyilvánulást, amely személyek, csoportok ellen irányul vallási, nemzeti vagy etnikai hovatartozásuk miatt. Fontos számunkra, hogy megkövessük mind a nemzetiszocializmus, mind a kommunizmus áldozatait. Felhívásomhoz tizenhétezer magánszemély is csatlakozott. Ez tehát az Emberi Méltóság Tanácsa megalakulásának előzménye, melynek tagjai közt sok közéleti személyiség található, akik elkötelezetten vállalják az emberi méltóság védelmét, őrzését.
– A tanács milyen feladatokat vállal a védelem és a méltóság megőrzésének érdekében?
– Van például roma programunk. Cigány gyerekek oktatásában próbálunk segíteni. Számítógépeket vittünk cigány gyerekekkel foglalkozó intézményekbe, mert úgy gondoljuk, hogy ma a cigány és nem cigány együttélés szempontjából a fiatalok oktatása nagyon fontos. Kegyeleti programunkban pünkösdkor Doberdóban jártunk, ahol a hatszázezer magyar elesettről emlékeztünk meg annál a kápolnánál, melyet főtitkárunk, Szunai Miklós saját pénzéből újíttatott fel, hogy emlékezni tudjunk a környéken eltemetett százezernyi névtelen magyar katonára. A határon túli magyarok ügyét is szívünkön viseljük. Ahol szoborrongálás volt, elmentünk és segítettünk az ott élő magyaroknak. Most a felvidéki magyarok jogi képviseletét vállaltuk Strasbourgban, illetve a luxembourgi bíróságon. Nem csupán tiltakozni akarunk, hanem konkrét segítséget is szeretnénk nekik nyújtani. A máriapócsi fatemplom védnökségével a hívő és nem hívő emberek közti kapcsolatot reméljük erősíteni. Sok zarándok és turista jár arra. Megállhatnak s elgondolkodhatnak az emberi méltóság, a tolerancia fontosságán. Abban reménykedünk, hogy a templom miliője, eszmeisége pozitív gondolatokat ébreszt minden betérőben.
– Miként kívánják munkájukat folytatni?
– Terveink közt szerepel, hogy egy gyermekotthonban, ahol zömében hátrányos helyzetű cigány gyerekek élnek, megépíttetjük a máriapócsi fatemplom kisebb mását. Az anyagot és a szaktudást mi adnánk, viszont a fiatalok építenék. Ez egyszerre nevelné őket hitre és munkára. Másik tervünk, hogy az emberi méltóság szobrát felállítanánk valahol a Parlament közelében. Bár állami pénzt semmire nem fogadunk el – mindenki saját költségén végzi a tanácsban munkáját –, erre a szoborra gyűjtést fogunk szervezni. Felállítását azért is tartjuk fontosnak, mert gyakran támadják az országot, hogy az emberi jogok, a jogállamiság sérült.
– Ön az öt legfőbb közjogi méltóság egyike volt. Most kúriai és tanácsvezetői bíró. Gondolom, kevés szabadideje van, azt miért az emberi méltóság védelmével tölti?
– Mint említettem, a katolikusoknak ez hivatásuk. Mint az egyik volt legfőbb közjogi méltóságra kötelesség is hárul: segítenem kell, hogy az emberek közt, lélektől lélekig rövidebb legyen az út.
Fotó: Bókay László
