Megkísérteni a lehetetlent

Fábriban 1965-ben merül föl a szöveg megfilmesítésének ötlete. Rónay azonban, naplója tanúsága szerint nem igazán rajongott az ideáért: „Ma Fábri Zoltánnál a filmgyárban. Ünnepélyes, vésztörvényszék jellegű tárgyalás, az asztalon a bűnjellel, az Esti gyors egy példányával. Én akarom-e megcsinálni a forgatókönyvet? Sietve tiltakozom. Egyet még gyorsan kikötök, hogy »R. Gy. regényéből« vagy »alapján« filmre írta X. Y.”

Elkezdődött tehát a munka Rónay nélkül. A forgatókönyvet Szász Péter készítette. A regény friss, 1963-as megjelenésétől két év telt csak el, elevenen élt az irodalmi köztudatban, a kritika egyértelmű elismeréssel szólt róla, és a nagyközönség is kedvezően fogadta. A mű történelmi hátterét a nácizmus és ennek az itthoni borzalmaival való szembenézés, az 1961-es Eichmann-per és annak tanulságai adják.

A négyszáz oldalas, bonyolult cselekményű regényt nem lehet átdolgozás nélkül filmre írni. Fábri és Szász próbál hű maradni Rónay humanista állásfoglalásához: a nácizmus, az embertelen gyilkos rendszer mindent és mindenkit fölfal, elpusztít maga körül. Zsidóként megbélyegzett ártatlan embereket és kommunista ellenállókat gázzal és golyóval gyilkol, de eltöri a gerincét a kollaborálóknak és az egyszerűen csak gyáváknak is – és végül szükségszerű a rendszer pusztulása. Hűek próbálnak maradni, mégis szinte minden ötletük, megoldásuk balul üt ki.

Az eredeti regénycímet Utószezonra változtatják. Az új cím keresése érthető gesztus, hiszen Rónay maga kérte a fönti naplóbejegyzés tanúsága szerint, hogy a forgatókönyv és a film csak a regény alapján készüljön.
De megfelelő cím-e az Utószezon? Van-e, lehet-e utószezonja elévülhetetlen, rettenetes bűnöknek?

A film új szereplőkként vonultat föl öt, feltehetően szárszói nyugdíjas öregurat, akik a cselekmény katalizátoraivá válnak. Megítélésem szerint az ő szerepeltetésük teszi a filmet félresikerültté. Humoros fellépésük, hogy a főhőst, Kerekest egy bizonyos ügy miatt beidéztetik a rendőrségre, szükségszerűen viszi el a filmet a groteszk burleszkrealizmus felé. Fábri tudatosan épít a groteszkre, ami Az Utószezonban a forma látványos megújításaként hathatott. Az Esti gyors is tartalmaz groteszk vonásokat, ezek azonban a regényben fontos funkciót töltenek be: a főhős, pontosabban az antihős, az agyérelmeszesedéstől szenvedő, üldözési mániája és téveszméi miatt rettegő Kerekes patikus árnyalt és hiteles jellemzését szolgálják. Sajnos, a filmbeli groteszk súlytalanítja, néhol egyenesen nevetségessé teszi a halálosan komoly, etikai töltetű cselekményt.

Félresikerült megoldás Holl Péternek, a gyilkos városparancsnoknak börtönbüntetése utáni szerepeltetése, ami az eredeti regényben nem szerepel. Filmbeli megjelenése ismét csak relativizálja a történéseket.
Zavaró, sőt, zavaros a betegségben fiát elvesztő nő beleírása a történetbe. Az alkotók úgy gondolhatták, ez a szál gazdagítja a cselekményt, a film azonban ettől csak érthetetlenebbé vált.

A film minden erénye (kiváló színészi alakítások, mindenekelőtt Tolnay Klári és Zách János katartikusan szép játéka, egy-egy jelenet szuggesztív hatása) ellenére azért válik művészi kudarccá, mert a tagadhatatlan tisztességgel föltett kérdések hamisakká válnak.
Kerekes gyáva árulása annak ellenére, hogy emberek halála követi, mégsem nevezhető tragikus vétségnek, így ő sem válhat tragikus hőssé. Rónay regénye egyértelműen ítél: Kerekes saját démonai hatására az esti gyors kerekei alá veti magát, önmaga ítélkezik tettéről. A filmben ez is groteszk burleszkké válik, miután Kerekes hiába várja másoktól a (felmentő) ítéletet.
A film mintha arra a kérdésre is keresné a választ, hogy összehasonlíthatók-e különböző fajsúlyú szenvedések: emberek faji alapú, tudatos, szervezett kiirtása, egy betegségben elhunyt gyermek halála fölötti fájdalom, a bűntudat miatti gyötrelmek, vagy – ad absurdum – a megérdemelt börtönévek okozta kellemetlenség.

Fábri Zoltán megkísértette a lehetetlent, de az Utószezonba belebukott, mégha azt legkedvesebb filmjének tartotta is. A film minden jó szándéka ellenére is művészi kudarc, nem volt képes megismételni filmvásznon Rónay György írói remeklését.
 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .