A hús mellett kenyeret is árultak. A kenyeret a négy házzal távolabbi pékségből húzták át kézikocsin. A múlt század hatvanas éveit írták. A Surmann-bolt előtt kedden és pénteken hosszú sor állt: várták a kenyeret. Így élt és virágzott a szocializmus. A sovány fiú másnap kibékült Kucsera Sebővel. Tudod, megbolondít ez a lány; igen, bólintott a kiengesztelt barát, szép ez a Hermina. Ötven évvel később a termetes férfivá nőtt valamikori verekedő sokáig gondolkodott az előző mondaton: nem, ezt nem mondhatta így a Sebő, valami máshogy volt, mindig máshogy van az, ami volt. Máshogy volt az, ami van. Gurulnak a létigék, csillogó csapágygolyók, millió fényes gömböcske, fémhangú koccanással tölti meg annak a régi falunak az utcáit, aztán repülnek is a golyók, ezekkel csúzliztak; a Vörös Csillag Traktorgyárból származtak a lövedékek, még a varjút is levitték. A traktorgyárba járt be dolgozni a fél falu. A verekedés után néhány nappal Kucsera Sebestyén biciklitúrára hívta a sovány fiút: gyere, vannak bringáink. Ott álltak Kucseráék gangján, vizsgálgatták az öreg bicikliket. Kopott festékű, háború előtti szerkezetek voltak, feketéjük megfakult, krómozott részeik néhol rozsdásodtak. Mennek ezek, ha tekersz, biztatta barátját Kucsera Sebő. A nagy biciklik váza alá bújva, felsőtestükkel visszahajolva, a széles kormányba kapaszkodva lendültek útnak a gyerekek. Túrájuk egyszerű volt, a Surmann-ház előtti úton gurultak oda-vissza. Miért nem jön ki a Baba? – kiabálta bele a menetszélbe Kucsera Sebő. Erős szél volt, idefújta a mába azt, ami úgy volt, ahogy volt, fél évszázad után villant a valamikori kisfiú agyába: Herminát mindenki Babának hívta. A biciklizéssel nem érték el, hogy találkozzanak Babával. Ide csúzli kell, mondta a sovány fiú. Visszavitték a bringákat a gangra, és belőtte a hentesbolt ablakát. Régi, apró szemekből állt az az ablak, egy kicsi darabja csörömpölt csak a délutánban. Nem Baba, hanem az apja, Imre bácsi szaladt ki az utcára. Melyikőtök volt, kapta el a sovány fiú karját. Én voltam az, lépett közelebb Kucsera Sebő, ne tessék haragudni, édesapámmal megcsináltatjuk. Miért hazudtál? – kérdezte a sovány fiú Kucsera Sebestyéntől néhány nap múlva a sekrestyében, miközben a ministránsruhát rendezgették magukon. Mert a barátom vagy, és jobban szerelmes vagy Babába, mint én – válaszolta, aztán meghúzta a csengő díszes zsinórját, és beléptek a misére. Mostanában nagy varjúcsapatok kavarognak a termetes férfi háza felett, éjszakánként Surmann Baba biciklizik a csapágygolyóktól fényes utcán, és a férfi álmában már ezerszer bevallotta Imre bácsinak, hogy ő lőtte szét az ablakot. Minden máshogy volt, mint ahogyan van.
Két keréken sorozatunkat a Zöld Pont kerékpárüzlet és szerviz: www. bicycle.hu támogatta
