Lehetséges-e olyan receptet találni, mely minden döntésünknél használható lesz? Nyilvánvaló, hogy például egy munkahely megválasztása vagy a párválasztás egészen más szempontok szerint történik. A szerző iránymutatásaihoz Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvét hívta segítségül. Ignác javaslata, hogy amikor súlyos döntést hozunk, tegyük magunkat „közömbössé”. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy süllyedjünk apátiába, sokkal inkább egy belső szabadságról van szó. Meg kell próbálnunk megszabadulni azoktól a motivációktól, melyeket nyilvánvalóan önös érdekeink diktálnak. Ugyanakkor az is fontos, hogy nyitottak legyünk, hogy képesek legyünk odaadni magunkat az „egyetemes jónak”. El kell jutni odáig, amikor már csak a jó és a jobb között kell döntenünk. Szent Ignác a választás három fajtáját különböztette meg. A közvetlen intuícióban olyan isteni jelzést kapunk, mely megkérdőjelezhetetlen. A megmozdulások észlelésekor érzelmeinkre figyelünk, a racionális választásnál pedig észérveket helyezünk szembe észérvekkel. A vallással, a spirituális kérdésekkel kapcsolatban a szellemek megkülönböztetését minden lelki író fontosnak tartotta, így Ignác is nagy hangsúlyt fektet rá. Ha javaslatát egy szóval szeretnénk megfogalmazni, akkor a magis, azaz a „több” ragadja meg leginkább a lényeget. A több itt azt jelenti, ami a keresztény ember életcéljának elérését leginkább segíti: azokat az értékeket, melyek „Isten országa” felé irányulnak.
E kis kötetben gyakorlati iránymutatásokat is olvashatunk. Első helyen említi az imát, mely megteremti a megfelelő belső csöndet ahhoz, hogy meghalljuk, mi is lehet Isten akarata. Legvégül pedig a szerző tíz pontban összefoglalja azokat a szempontokat, melyek valamennyi döntésünknél segítségünkre lehetnek.
(Stefan Kiechle: Hogyan döntsek? L’Harmattan Kiadó – Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 2011)
