szelíd nyárfák engednek téged
lekuporodni a vízhez,
ezüst csillámú tükröt
fényez feléd a napfény,
már tőled búcsúzik
a föléd keringő vadlúd,
mögötted is csillámló
áramlás a fasor;
vörhenyben játszó lombjait
nem veszejti még az ősz,
csak áll, nyújtózik hosszan, izzón
búcsúzik el a nyártól.
(Tisza-Nagyrév, 2011 októbere)