2006 és 2010 között százharmincegy ember fagyott meg Budapest utcáin – kezdte a sajtótájékoztatót Tarlós István főpolgármester, majd így folytatta: „Arra törekszünk, hogy ilyen tragédiák ne ismétlődhessenek meg. Ezen fáradozik a kormány, a főváros vezetése. Iparkodunk a nehéz sorsú embereken segíteni. Az Aszódi úti és a Feszty utcában lévő szálláshelyeinken négyszázötven ember számára tudunk emberi életkörülményeket biztosítani. A főváros közszolgáltató cégei jelenleg négyszáz hajléktalant foglalkoztatnak. Szállást, biztonságot, ellátást kapnak. Százmilliókat költ az állam és az önkormányzat arra, hogy ne az utcán, ne az aluljárókban, ne a kapualjakban éljenek, fázzanak, végezzék el szükségleteiket, s fagyjanak halálra…”
A főpolgármestert hallgatva felrémlik bennem a belváros, a Ferenciek tere. Reggelenként itt paplanokba, rongyokba csavarva szerencsétlen emberek fekszenek. Legtöbbször közömbösen vonulok el mellettük. Tavalyelőtt, karácsonykor (advent végén az ember mindig kicsit érzékenyebb) a nagy hidegben vittem nekik meleg teát. Érdekes volt megtapasztalni, hogy legtöbbjük hálás volt, néhányan azonban még a teát is visszautasították…
A főpolgármester után Pintér Sándor belügyminiszter lépett a mikrofonhoz. „Rendet ígértünk. Ez elvárás a lakóktól. El akarjuk, el tudjuk helyezni az utcán élő embereket, sőt, a hajléktalanszállók felújításával, új férőhelyek létesítésével munkahelyeket is létrehoztunk, hiszen közfoglalkoztatásban alkalmazunk embereket. A város, az ország lakosait védő jogszabályoknak érvényt fogunk szerezni. Megteremtjük a férőhelyeket, a karitatív és civil szervezetek segítségével megteremtjük a szociális hátteret. Aki ezek után is az utcán él, azt a rendőrök fogják elhozni a hajléktalanszállókra.” Kemény, de logikus beszéd – gondoltam. Nem az a demokrácia, hogy a (lelkileg) sérült ember megfagyhat az utcán.
Kozma Imre, a most átadott hajléktalanellátó intézményt működtető Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke lépett a mikrofonhoz. Megtört szívű, a családból kihullott emberekről szólt, akiknek egyetlen reménységük a befogadóállomás. Nem elég kinyitni az otthon ajtaját, a szívünket is el kell készítenünk ahhoz, hogy ezeknek az embereknek helyük legyen benne.”
Délután „házi ünnepség” volt a máltaiak Miklós utcai szállóján. Bús Balázs III. kerületi polgármester, Vecsei Miklós és Győri-Dani Lajos, a szeretetszolgálat két alelnöke a régi hajléktalanszálló felújítása, átalakítása alkalmából az elmúlt huszonegy esztendő munkájára emlékezett. A vendégeknek megmutatták az ötven ember befogadására alkalmas éjjeli menedékhelyet, és a nappali melegedőt, ahol a betérők zuhanyozhatnak, kimoshatják ruháikat, tanácsot kaphatnak ügyes-bajos dolgaikban. A földszintre költözött a szeretetszolgálat által fenntartott tüdőszűrő-centrum is, mely a szükséges igazolást adhatja ki az éjjeli menedékhelyre indulóknak, illetve gyógyíthatja a rászorulókat. Mint elhangzott, a kéthárom ágyas éjjeli szállón olyan embereket fogadnak, akik átmeneti krízis után munkát is vállalhatnak.
Hazafelé láttam a környékünk hajléktalanjait. Némiképp másként néztem rájuk – a megtört szívűekre.
Életet menthetünk
Ha olyan emberről tudunk, akit bármilyen okból kihűlés fenyeget, kérjünk segítséget az ingyenesen hívható 107-es vagy a 112-es telefonszámon. A Menhely Alapítvány diszpécserszolgálata: 06 (1) 338 4186.
A diszpécserszolgálatok és a hajléktalanellátók működésével kapcsolatos további információk megtalálhatók a www.diszpecserportal.hu oldalon, valamint a www.hajlektalan. info weblapon.
A rászorulók, bajbajutottak megsegítése közös felelősségünk.
