A jeles esemény vigíliáján, október 26-án XVI. Benedek igeliturgiát tartott a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben, előkészítve a csütörtöki találkozót. Arra buzdította a keresztényeket, hogy legyenek a béke eszközei a háborúktól és önzéstől sújtott világban. Aki Isten felé közeledik, az a békét építi, és aki a békét építi, az az Isten felé közeledik. A kereszt a béke új jelképe. A keresztények soha ne engedjenek a kísértésnek, hogy farkasokká váljanak a farkasok között; Krisztus békéje nem a hatalom, az erő és az erőszak révén terjed, hanem az önátadás, a végsőkig fokozott, ellenségeinket is elfogadó szeretet által valósul meg – hangsúlyozta a pápa.
Október 27-én reggel nyolc órakor a vatikáni pályaudvarról elindult Assisi felé a Frecciargento (Ezüstnyíl) vonatszerelvény. Egyházi és állami küldöttség, majd a ferences vezetők fogadták az érkezőket tíz órakor. A százhetvenhat résztvevő közül tízen mondtak beszédet.
I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka azt hangsúlyozta, hogy csak a párbeszéd hozhat hosszú távú megoldást a közöny és az erőszak ellen. Nagy a feszültség a világban, aggodalommal figyeljük a közel-keleti keresztény közösségek növekvő kiszorítását a helyi társadalmakból. A vallási vezetők felelőssége, hogy felemeljék szavukat a vallások háborús célra történő felhasználása ellen.
Rowan Williams canterburyi anglikán érsek szerint a tartós béke akkor kezdődik, amikor megértjük, miért kell ugyanúgy szeretnünk felebarátunkat, mint önmagunkat. A különböző hitű emberek közös meggyőződése, hogy nem vagyunk idegenek egymás számára.
David Rosen rabbi, az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) vallásközi párbeszédért felelős nemzetközi igazgatója a zarándoklat fogalmából indult ki. A bibliai felfogás értelmében ez szó szerint és spirituálisan is felemelkedést jelent. Egyrészt mert fizikai értelemben a zarándokok egykor a júdeai hegyeken átkelve érkeztek meg Jeruzsálembe, másrészt mert a zarándok lelkileg Istenhez igyekszik közelebb kerülni. A hívő emberek az isteni akarat kifejeződését látják a béke keresésében – tette hozzá.
Ja-Seung szerzetes, a koreai buddhizmus Jogye rendjének elnöke elmélkedésében a világ teremtményei között fennálló megfejthetetlen kapcsolatból indult ki, amely a buddhizmus egyik alapgondolata. Minden érző lény csodálatos és tiszteletre méltó, minden, ami élet, drága kincs, és méltó a szeretetre. A vallásban ezért nincs helye az erőszaknak, a terrorizmusnak.
Az Iszlám Tanulmányok Nemzetközi Konferenciájának főtitkára, Kyai Haji Hasyim Muzadi helyett a tádzsikisztáni főmufti, Mukaram Abdukadirov szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, minden ember Isten teremtménye, ezért a muzulmánok minden embert tisztelnek. Az iszlám toleráns vallás, követői elismerik a többi vallást, és mindegyiknek teret engednek – hangsúlyozta.
XVI. Benedek október 27-én délben mondta el beszédét. Mi történt a korábbi assisi találkozó óta eltelt huszonöt év alatt? – kérdezte. 1989-ben, három évvel Assisi után a berlini fal vérontás nélkül leomlott. A népek szabadságvágya erősebb volt az erőszak fegyvertáránál. Az anyagi hatalom mögött nem húzódott meg semmiféle szellemi meggyőződés. A szabadság utáni vágy végül erősebbnek bizonyult az erőszaktól való félelemnél. Sajnos azonban az elmúlt huszonöt évet nem a szabadság és a béke jellemezte. Bár ma nem fenyeget világháború veszélye, a világ tele van viszályokkal. Az erőszak szüntelenül jelen van, és befolyásolja világunkat.
A pápa ezután az erőszak és az ellentétek új arcairól szólt. A terrorizmus az erőszak egyik legfontosabb színtere napjainkban. Támadásai során nem törődik az ártatlan emberekkel.
A terroristák a támadások vallási jellegét használják fel a szörnyű kegyetlenségek igazolására, abban a hiszemben, hogy az állítólagos jó elnyerése érdekében félretehetik a jogszabályokat. A vallás ebben az esetben nem a békét szolgálja, hanem az erőszak igazolására szolgál – fejtette ki. „Mint keresztény szeretném elmondani: igen, a történelemben a keresztény hit nevében is folyamodtak az erőszak eszközéhez. Ezt nagy szégyenérzéssel ismerjük el. De teljes mértékben világos, hogy ez a keresztény hittel való visszaélés volt, nyilvánvaló ellentétben annak valódi természetével. Mi, keresztények hiszünk Istenben. Számunkra ő a szeretet és a béke Istene” – szögezte le a szentatya, majd az erőszak másik típusáról beszélt, amely Isten hiányának, tagadásának és az emberség ebből származó elveszítésének következménye.
Az Istenre mondott „nem” mérhetetlenül sok kegyetlenséget és erőszakot okozott, és csak azért volt lehetséges, mert az ember nem ismert el semmiféle felsőbbrendű bírót, önmagát tette meg mértékül. A koncentrációs táborok szörnyűségei világosan megmutatják, milyen következményekkel jár Isten hiánya. Az ember és a humanizmus hanyatlásához vezet.
De hol van Isten? Ismerjük és ismét megmutathatjuk-e az emberiségnek, hogy Istenre alapozza a valódi békét? A vallás és a vallásellenesség valósága mellett terjedőben van az agnoszticizmus, egy másik alapvető emberi irányultság. Olyan emberekre jellemző, akik számára nem adatott meg a hit ajándéka, de keresik az igazságot, Istent. Nem azt állítják, hogy nincs Isten, hanem szenvednek a hiányától. Az igazság és a béke zarándokai. Megfosztják a harcos ateistákat attól a hamis bizonyosságuktól, hogy nincs Isten. Arra szólítják fel őket, hogy inkább lépjenek a keresők közé, akik nem veszítik el az igazság létezésébe vetett reményt. És a vallásos emberekhez is szólnak, hogy ne tekintsék Istent saját tulajdonuknak, aki felhatalmazza őket, hogy másokkal szemben erőszakot alkalmazzanak. Ezek a személyek az igazságot, az igaz Istent keresik, akinek képmása a vallásokban gyakran rejtve marad a nem megfelelő vallásgyakorlat következtében. Ha az agnosztikusok nem találják Istent, ez a hívők felelőssége is, akik eltorzítják Isten képmását. A keresők belső küzdelme felhívás a hívők számára, hogy tisztítsák meg hitüket, és ezáltal tegyék mindenki számára hozzáférhetővé Istent.
A jelenlévők közösen haladnak az igazság felé, határozottan elkötelezik magukat az emberi méltóság érdekében, és magukévá teszik a béke ügyét minden jogtipró erőszakkal szemben – húzta alá a pápa. Beszédét a találkozó mottójával zárta: Mindnyájunkat az a közös vágy vezérel, hogy az igazság, a béke zarándokai legyünk.
A világ különböző részeiről érkezett vallási képviselők közösen nyilvánították ki a béke iránti elkötelezettségüket. Az ünnepélyes eseményt délután Jean-Louis Tauran bíboros, a vallásközi párbeszéd pápai tanácsának elnöke vezette be.
A sokféle vallás követői, valamint a nem hívők képviselői többek között megfogadták: hirdetni fogják azt a meggyőződésüket, hogy az erőszak és a terrorizmus összeegyeztethetetlen Isten nevével és a vallással, a népeket egymás tiszteletére nevelik, elősegítik a párbeszéd kultúráját, megvédik minden ember jogát, hogy megtarthassa kulturális önazonosságát, megbocsátják egymásnak a múlt és a jelen hibáit, felszámolják az előítéleteket, segítik a szegényeket és az elesetteket, s hirdetik, hogy a béke és az igazságosság elválaszthatatlan egymástól. A fogadalomtétel XVI. Benedek pápa szavaival zárult: „Soha többé erőszakot! Soha többé háborút! Soha többé terrorizmust! Isten nevében minden vallás hozza el a földre az igazságosságot és a békét, a megbocsátást és az életet, a szeretetet!”
Ezután az ünnepélyes búcsúzás, Szent Ferenc sírjának felkeresése következett, majd vonatra szálltak a résztvevők.
Másnap délben a szentatya még egyszer találkozott velük, majd Tarcisio Bertone bíboros államtitkár ebéden látta vendégül a vallási vezetőket.
(VR, KNA, KAP)
