José Olallo Valdés 1820. február 12-én született Havannában. Kisgyermekként árvaházba került. A keresztény hit iránti érzékenysége leginkább karitatív cselekedetekben nyilvánult meg. Már tizenhárom éves gyermekként segített a betegápoló testvéreknek. Egy év múlva felvételét kérte a betegápoló irgalmas rendbe. Fogadalmas szerzetesként került Camagüeybe, ahol nemcsak a betegek találtak nála vigaszra, hanem számtalan szegény, gyerek, öreg, valamint a társadalom jogfosztottjai is. Az akkori Kuba egymilliós lakosságának negyvennégy százalékát a rabszolgák tették ki.
Szerzetesi életének ötvennégy évét kizárólag betegeinek szentelte. A spanyol uralom ellen küzdő „tízéves háború idején egyszerre ápolta a szemben álló harcolók sebesültjeit. Hetvenedik életévében, 1889. március 7-én, Istenes Szent János ünnepének vigíliáján halt meg. 1999-ben rendje Camagüeyben alapított egy idősotthont, amely által ma Istenes Szent János fiai újra jelen vannak a városban. Olallo testvér boldoggá avatása az egész karibi szigetország számára hatalmas jelentőséggel bír.
