Valóban bemutató ez a kiállítás azokból a képekből, melyeket Zsembery Dezső nyugalmazott főorvos bocsátott „rendelkezésére” mindazoknak, akik nem felejtik, hogy a műtárgyak – miként a fák, füvek – halálon túli lényünkre mutatnak, és nem értik, mire várunk…
Óhatatlanul eszébe jut a látogatónak, hogy a műgyűjtő is társszerzője festőknek, alkotóknak, akinek az a hivatása, hogy a Teremtőtől kapott sugallattal időnként nyilvánosság elé tárja gyűjtőmunkája gyümölcsét. Maradandó terméssel dicsekedhet Zsembery Dezső, aki régit és újat hozott a kiállításra: ismert vagy alig ismert művészek alkotásait vásznon, fotókon, papíron és – szobrot is, az éppen százhuszonöt esztendeje született előhegyi remete, Babits Mihály bronz mellszobrát, az 1947-ben született Eskulits Tamás figyelemre méltó munkáját. Kik az igazán régiek? Például Medgyánszky László az Őszi fákkal, Faragó József az Utolsó faunjával, de Kernstok Károly, meg Vaszary János, ám ezzel egyáltalán nem merült ki a nagy korszakok szimultán jelenléte olyanok közt, mint Koszkol Jenő, Bajor Ágost, vagy az e sorok írójának valóságos fölfedezés Szentessy László, s korábbról Vincze László bravúrosan érzékeny grafikákkal, akvarellekkel. Hadd említsem külön Harmos Károlyt! 1956-ban Révkomáromban halt meg. Művészi és szervezőmunkájának köszönhetjük, hogy Komárom a szlovákiai magyar festészet fontos központja lett. Kurzusain egész generációt nevelt fel, nála tanult a keresztény eszmeiségű piktúrában jó nevet szerzett Pleidell János is. (Harmos bencés gimnáziumi tanár volt.)
A kiállításon szereplő művészekről a Zsembery-gyűjtemény című reprezentatív album ad bővebb tájékoztatást, közöl olyan műveket is, melyekkel a termekben nem találkozni. A művészi értékű fotók Mudrák Attila fölvételei, aki maga is gazdagítja a gyűjtő tulajdonát. Valójában a látás és az elhivatottság e gyűjtemény fő erénye, Szent István városa és Dorog kapcsolatában az a művészettörténeti fejezet, amely szinte ismeretlen. Nem hanyagolható el ebből a gyűjtő-intenzitásból Dévényi Iván, a Vigilia 1977-ben elhunyt művészeti írója, aki – mint Wehner Tibor írja – „a gyűjtői ars poetica kialakításában Zsembery Dezső számára példaértékű volt”.
