Ennek a kegyetlen drámának lett áldozata édesapja is. A kérdésre, hogy a film a nézőkből gyűlölködést vált-e ki, a válasz: „Az utolsó kockák után mély csend üli meg a nézőteret, s a fájdalom, nem pedig a düh, a bosszú érzése hatja át az embereket.” 1940-ben huszonkétezer lengyel tisztet és értelmiségit lőttek gödörbe az oroszok.
Kétségtelen, az emlékezet történelmi, de szorosan összefügg az emberi természet isteni rokonságával, azzal a többlettel, amellyel a jézusi sebek áthatják a világ szenvedését. Így lép fel szeretet-kötelékkel a másik érzés, amely az irgalom mindent átható energiájával képes megmenteni jelent és jövőt. Ha valaki felháborodik: no de miért kellenek a sebek, válaszként is az iméntivel állhatunk elő, vagyis: másféle fájdalmak, gyötrelmek is vannak a világ egészségéért, az emberi lélek épségéért. Sebek, amelyek valóban túllépnek önmagukon. A nézőtéri csend is bizonyára azzal magyarázható, hogy ami a különben mindig elutasítandó kegyetlenségeket fékezheti meg (bizonyára soha meg nem szünteti), maga a néma ellenállás, a szeretet fegyverével; annak értése, ami az emlékezés transzcendens lényege.
Összefogó értelmezésű Pilinszky metaforája: … a tenger az összetört szentségtartóban. Tenger a megbocsátás. Jézusé tengernyi volt és marad. Ezzel lépnek túl határaikon a szenvedések, megaláztatások, a mindmegannyi vérző ütés, csapás, és válnak megváltássá. Él még sokak lelkében Szent Ágoston magánimádsága, melyet áldozás utánra ajánl az egyház a golgotai Áldozatra mutatva: „Fájdalommal veszem fontolóra öt szent sebedet, szemem előtt tartva, amit Dávid próféta mondott rólad, áldott Jézus: Átlyukasztották kezemet és lábamat, megszámlálhatom minden csontomat.”
Az embert csak úgy érinthetik meg ezek a szavak, ha érzi sebek mélységéből a feltörő szelídséget, amely az időben kell, hogy egyre erősödjék a gyűlölettel szemben.
A kereszten – amikor végsőkig feszült ideg és izomzat – hangzott el: Beteljesedett. Ez a szó mentette meg a bosszú sebeivel borított emberiséget.
