Katekézis a liturgiáról
A II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója, a Sacrosanctum concilium egy egész fejezetet szentel a zsolozsma liturgiájának (IV. fejezet, 83–101. pontok). Érdemes e fejezetnél hosszabban elidőznünk, s tegyük ezt a zsinati szöveg felosztásától némileg eltérve.
Görögkatolikus egyházunkban az október 11. és 17. közé eső vasárnapon a VII. egyetemes zsinat szent atyáit ünnepeljük. Ők voltak azok, akik az ikontiszteletnek – sőt, egyáltalán: a szentképek tiszteletének – létjogosultságát megalapozták az egész egyházban. Az egyik himnuszunk így emlékezik meg róluk: „A föld kerekségéről Nicea fényes városába gyülekezett, isteni ihletettségű atyák imádságos emlékét hív áhítattal ünnepeljük.”
Október 19.
Kanadai vértanúknak azt a nyolc francia jezsuitát – Daniel Antalt, Garnier Károlyt, Lalle mant Gábort, Brébeuf Jánost, La Landei Jánost, Jogues Izsákot, Chabanel Natalist és Goupil Renatust – nevezzük, akik a kereszténység második misszióját vezették a huron indiánok között. A franciák 1603-ban léptek Kanada földjére. Ferences misszionáriusok 1615-ben és 1622-ben már próbálták téríteni a huron indiánokat, de sikertelenül. 1625-ben jezsuiták indultak Kanadába.
Több mint ezren zarándokoltak a bátai kegyhelyre
A Tolna megyei Bátán található az ország egyetlen Szent Vér-kegyhelye, mely jövőre lesz hatszáz éves. Októbertől októberig tartó jubileumi esztendőt hirdetett ez alkalomból a pécsi püspök, Udvardy György. A nyitó misét Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek mutatta be.
Annyian voltak a misén, hogy elfogyott az Oltáriszentség. Ezért a ceremóniát záró körmenet után – mikorra pótolták a hiányt – újra áldoztattak a lelkipásztorok: a főoltár előtt Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek és Udvardy György pécsi megyés püspök, mások pedig a mellékoltároknál és a templom előtt. Hisz a több mint ezer zarándok nem fért be a bátai Szent Vér-templomba. Több százan kivetítőn keresztül követték az eseményeket.
Játszik a természet, ősz sem csitítja tündérváltozatait. Nyugalomban a csönd tornya magaslik, Tóth Árpád- i impressziók aranyfelhője „árnyékolja” a karsztomlást, alatta zörgőfüvek hamvas teste, meg közönséges hölgymál, mely képes havasi magasságáig menetelni. Feljebb Szőnyi István itáliai képére emlékeztető „kolostortömb”: egyetemi kollégium – bástyaszerű támfallal. A kanadai aranyvesszők sem hiányoznak. Ezek a tengeren túlról ideburjánzott, aranysárgába öltözött nyelves virágok a vasút mentén is helyet kaptak, tán vándorkedvük miatt; így igazodnak a költői szavakhoz: „Nem nőnek az égig.” Elég, ha futkosnak pályák mentén, mint századonként küszködő „európai gondolat”, amely virág nevű poétáknak is megviseli az idegeit, amint 1815-ben a Livornóban világnak búcsút mondó Fiorentinónak…
A Csipkerózsika-álmot alvó térségért
A Belső-Cserehát Magyarország leghátrányosabb helyzetű térsége, egyre inkább elnéptelenedő falvakkal, jelentős részben mélyszegénységben élő, zömmel roma lakossággal, s egyelőre csak pislákoló reménységgel, hogy a vidék valamikor felébred Csipkerózsika-álmából.
A közelmúltban megrendezett Katolikus Társadalmi Napok egyik szekcióülésén az érdeklődők vázlatosan megismerhettek egy nagyjából fél évtizede elindított kezdeményezést, a Szép Cserehát programot, melynek egyik ötletgazdája és motorja Pacsai János görögkatolikus parókus, esperes, püspöki tanácsos.
Tizenhárom évvel ezelőtt a Kálmánok neve napján enyhe októberi szellő fújdogált. A zuglói fák összesúgtak egy kicsinyke társaság láttán, a Zobor hegy téren morzsák után kutató verebek viszont vígan csicseregve ismételgették, amit a fejkendős idős asszony mondott unokájának útravalóul: „Nagyon szeressétek egymást!” A házasság szent kötelék, sokféle áldozatot kíván mindkét féltől, de ha alapja a szeretet, akkor minden baj, nehézség könnyebben átvészelhető.
Aki rakott már el télire tűzifát, az tudja, hogy a fahasábok egymásra helyezése már önmagában egyfajta technikát igényel. Ha ez a technika művészi tehetséggel is párosul, abból lesz a csoda.