Barátok csendje

Szerző:

Látogatás a megújult kamalduli remeteségben

 

A Vértes erdeinek rengetegében, Majkpusztán bújik meg a hajdani kamalduli remeteség. A barokk mű­em­lék­együt­tes­ben ötven évig éltek az úgynevezett fehér barátok. II. József rendelete azonban őket is elérte, a szélnek eresztett szerzetesek már soha többé nem tértek vissza ide. A rend hazai feloszlatása (1782) óta a remeteség falai sok mindent láttak. A XX. század során vadromantikussá romlott épületekben még művészfilmet is forgattak. Egy több évig tartó és idén december elején befejeződött felújításnak köszönhetően a szerzetesek hajdani lakhelye visszanyerte eredeti szépségét.

 

A pásztor

Szerző:

Erdő Péter bíboros karácsonyi üzenete

 

Ravasz művész az Isten. Emberek nemzedékei követik egymást évezredeken át szívükben a vággyal, hogy szeressék őket, a szomjúsággal, hogy megteljék az életük értelemmel, a várakozással, hogy eljöjjön az az igazi, végső, hatalmas Másik, akihez képest célja lehet az utunknak, az életünknek, az emberiség nagy családja szakadatlan küszködésének itt a Földön. Valami belső sejtés, valami ősi ismeret, valami hajdanvolt ígéret emléke motoszkál bennünk. Fényeket keresünk az éjszakában, fogódzópontokat, amikor úgy érezzük, hogy minden megrendül körülöttünk. Isten pedig kísérte az emberiség útját, nevelte, felkészítette az embert arra, hogy személyesen találkozzék vele. Nagy irgalmasságában meglátogatott minket az, aki a magasságból érkezik, hogy megvilágítsa azokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, és lépteiket a béke útjára vezesse (vö. Lk 1,78–79). Fénye a legfelsőbb magasságból tündökölt fel, magasabbról, mint a csillagok. Téren és időn is túlról. Magasabbról, mint a világmindenség, mélyebbről, mint az anyagvilág legbelsőbb összefüggései, közelebbről, mint a szívünk legbenseje.

Itáliai magyar kincseshely

Szerző:

Prokopp Mária történelmi-művészeti utazása

A címlapon ez áll: Nápoly középkori magyar emlékei. Az Európában is ismert művészettörténész, egyetemi tanár személyes vallomásokkal átszőtt új könyve olyan látásra nyitja fel a szemet, amelyről kiderül, akár zarándokhelynek minősíthetjük a dél-itáliai várost, ha megismerjük a történelmét, több „szentséget hordozó” alakját, akik az Anjou- és az Árpád-házhoz tartoznak, s a műértékeket, amelyeknek legjava Isten hajléka egy költői szépségű öbölben. Amikor először jártam ott, a tengerpart, a kikötő a Santa Lucia hangjával volt tele, díszes halászbárkák lámpái ragyogtak. Máskor az egyik templomból Pergolesi Stabat Matere hívogatott…

„Kereszttel megjelölve, amíg világ a világ”

Szerző:

Az első nagy világégést sok szempontból elfedte a második. Így volt ez a filmek esetében is. Mire a filmgyártás eljutott a megfelelő technikai szintre, már adott volt az új téma, minden idők legpusztítóbb háborúja. A „nagy háború” kitörésének századik évfordulója azonban ismét ráirányítja a figyelmet azon kevés filmre, amely mégis az 1914 és 1918 közötti évek történéseit dolgozta fel. Mert valljuk be, volt és lesz is mit bemutatni, hiszen hiába volt méretében nagyobb a második világháború, sok nemzet az első folyamán volt kénytelen elszenvedni a legrövidebb idő alatt a legnagyobb veszteséget.

Fekete-fehér nyomorúság

Szerző:

Az Éjjeli menedékhely a Nemzeti Színházban

A Viktor Rizsakov által rendezett Éjjeli menedékhely premierje november 8-án volt a Nemzeti Színházban. Rizsakov a Sztanyiszlavszkij által alapított moszkvai Művész Színház rendezője és színészpedagógusa, a Mejerhold Művészeti Központ igazgatója. Most először rendezett Gorkij-darabot. Hogy miért, arról az ötvennégy éves alkotó így vallott: „Érzed, hogy eljött az idő, nem tudod kikerülni, nem tudsz nem beszélni róla. Szeretnék valamit megérteni önmagamról, és Gorkij olyan kérdéseket tesz föl, amelyek nem engedik, hogy ezt halogassam.” Ehhez az alkotói útkereséshez Rizsakov „jó” darabot választott. Hiszen az Éjjeli menedékhely tanulsága távol áll a szájbarágós válaszoktól. A kérdések megmaradnak kérdéseknek, Luka, a főszereplő alakját pedig száz éve hol így értelmezik, hol úgy. Rizsakov különleges, de itt-ott nem teljesen végiggondolt értelmezési szálon vezet bennünket.

Az „örök” Éva

Szerző:

Száz éve született Lukács Margit

A hazai színjátszás XX. századi történetében meghatározó szerepet töltött be kivételes orgánumú, királynői alkatú színművésznőnk, Lukács Margit (1914–2002). Pályáját, mely egyenesen ívelt fölfelé, még a Nemzeti Színház 1965-ben lerombolt Blaha Lujza téri épületében kezdte meg kimagasló szerepek és folyamatos sikerek napi tüzében. Több évtizedes pályáját Kossuth-díj, érdemes és kiváló művészi besorolás s végül a Nemzet Színésze cím rangos elismerése aranyozta be.

A nehezebb út

Szerző:

Rettentő kínos élmény, ha félreértenek minket, és nem tudjuk magunkat kimagyarázni. Mateusznak (Dawid Ogrodnik) mentálisan sérült fiúként alaposan kijutott az ilyesféle tapasztalatokból, az orvosi szakvélemény szerint egyenesen úgy kell kezelni őt, mint egy növényt. Az itthon október végén bemutatott Szavak nélkül című lengyel film ebből a képtelennek tűnő alaphelyzetből formál egész estés élettörténetet – úgy, hogy mindvégig dicséretesen kerüli az olcsó szánalomkeltést.

Egymillió csillag a szegényekért

Szerző:

Elindult a Katolikus Karitász szolidaritási akciója

 

Idén ismét bekapcsolódtak a karitászcsoportok az Egymillió csillag a szegényekért elnevezésű nemzetközi szolidaritási akcióba, amelynek célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét a legszegényebbekre, a nélkülözőkre és éhezőkre.

Az akcióban ma már tizenöt ország vesz részt. Az öt évvel ezelőtt indult kezdeményezés célja világszerte ugyanaz: az összetartozás szellemének, az emberi szolidaritás érzésének erősítése, a figyelem ráirányítása a társadalom peremére szorultak nehézségeire.