Szent I. Márton pápa és vértanú (Április 13. ) – Az umbriai Todiból származott. A pápa követe volt a konstantinápolyi császári udvarban. 649 és 653 között volt pápa, akit szolgálata ellátásában sokat segített politikai és társadalmi tapasztalata. Ismerte a császárváros életét, az udvar politikai légkörét és az ott uralkodó teológiai tanításokat. A calcedoni hitvallás körüli viták miatt a császár parancsára letartóztatták, és betegen Konstantinápolyba hurcolták.
A húsvét ünnepe körüli napok liturgiája nagyon bőséges lehetőséget nyújt az üdvösség történetének ünneplésére. Ez azért van, mert ekkor ünnepeljük ennek csúcspontját, amely a legnagyobb hatással és következménnyel jelenik meg keresztény életünkben.
„Azt beszélik (és a magam részéről el is hiszem), hogy jó néhány esztendővel ezelőtt egy hölgy, aki közismerten egyházellenes volt, diadalittasan tért haza Palesztinába tett utazásáról. »Végre megtudtam, hányadán is állunk – mesélte barátainak.
Húsvétkor hitünk központi titkát ünnepeljük igaz örvendezéssel: Krisztus feltámadott, az Élet megölt Királya újra él! Az évente visszatérő húsvéti ünnepen az Úr kegyelmével szítsuk fel hitünket és reményünket: mi is feltámadunk, sőt, már feltámadtunk, mert Jézussal együtt meghaltunk a bűnnek a keresztségben, és új életet kezdtünk a Feltámadott Lelke erejében. Gratia est semen gloriae, vagyis a kegyelem a dicsőség magva, hirdetik az egyházatyák.
Mielőtt útra keltünk, figyelmeztettek, korán induljunk. Nem volt ugyan félnivalónk, többen készülődtünk az útra, de sosem lehet tudni… Járt út, sokan mentek már előttünk is, mégis könnyű eltévedni. Vannak jelzőtáblák, nehogy letérjünk, de az ember nem szívesen ügyel rájuk, elég nehéz pontosan követni az apró jelzéseket.
– Igazi lelkigyakorlatként éltem meg a verbita szerzetesek és nővérek által tartott pápai plébániai missziót. Ez volt számomra idén a nagyböjti felkészülés az ünnepre ‒ felhívás a bűnbánatra, és újbóli meghívás a hitre.
A szűkszavú húsvéti hitvallások (például 1Kor 15,4 sk) után a megjelenések „hogyanját” a Krisztus után 70 és 100 között kiadott evangéliumok megkísérlik érzékletessé tenni. Eközben nem kis nehézségekbe ütköznek. Az egyszeri esemény leírásakor az Ószövetségből ismert „megjelent” (ofté) szón kívül a szerzők csupán tárgyi világukhoz illeszkedő szavakra hagyatkozhatnak. Ebből erednek a megjelenések feldolgozásának többértelmű, sajátos tónusú, más-más hangfekvésű epikus ábrázolásai.
Beszélgetés Józef Roman Maj lengyel prelátussal – Esterházy János, a felvidéki magyarság vértanúja boldoggáavatási eljárásának megindításáról tárgyalt, és Jerzy Popieluszko atyáról, a lengyel nemzet vértanújáról tartott lelkigyakorlatot Magyarországon Józef Roman Maj prelátus, a lengyel földalatti mozgalom egykori jeles alakja. Őt kérdeztük életútjáról és márciusi látogatásának céljáról a kőbányai Segítő Istenanya lengyel templom plébániáján.