„Ne átkozd a némát, és ne tégy akadályt a vak útjába, hanem féld az Istent.” (Lev 19,14)
Szeptember 18-a a rokkantak és fogyatékkal élők világnapja. Hazánk és a világ egyik legfontosabb kötelessége lenne az ő integrálásuk, speciális jogaik védelme, önrendelkezésük biztosítása és emberi méltóságuk tisztelete, ám ennek gyakran nem tesz eleget.
A köznevelési törvény tervezete az általános iskolát egész napos iskolává alakítaná. Míg Nyugat-Európában az egész napos iskola a baloldali (extrém esetekben a családot az elnyomás meghaladott intézményének tekintő) oktatáspolitika témája, meglepő módon hazánkban egy kereszténydemokrata oktatáspolitikai műhely javasolja.
Európát és benne Magyarországot néhány évtizede elárasztották a Keletről érkező filozófiák. Százával indulnak a boldogságkereső tanfolyamok, „tananyagukban” pedig gyakran hindu és keresztény elemek keverednek.
Annyi bizonyos, hogy számomra az olyan hitelvek, amelyek eleve elfogadhatatlanoknak bélyegeznék India legértékesebb szellemi tanait, nem szerepelhettek akadályokul.
A cinizmus kísértéseivel küszködve sokszor gondolom, hogy nemigen van szükség azoknak a heroikus küzdelmet folytató embertársaimnak az erőfeszítéseire, akik a fenntartható fejlődés vagy a környezet védelme érdekében vívják kitartó harcukat.
Az elmúlt néhány évben az újpogányság fogalmának megjelenése a közéletben egyre több lehetőséget kínált arra, hogy mind a különböző vallások képviselői, mind a vallástudománnyal foglalkozó szakemberek véleményt nyilvánítsanak a jelenségről. Jóllehet a kifejezés évtizedek óta jelen van a nemzetközi szakirodalomban, illetve Magyarországon is egyre ismertebbé válik, a fogalom mögött húzódó jelenség-együttes mindmáig kiforratlan a közbeszéd számára. Emiatt érdemes lehet megvilágítani néhány, a fogalomhoz kapcsolódó, jellegzetesen vallástudományi gondolatot.
Az újpogány, neopogány vagy kortárs pogány kifejezések alatt olyan (jellemzően) többistenhitű, természetközpontú hitrendszerek húzódnak meg, amelyek megkísérelnek visszanyúlni és újjáéleszteni számos rég kihalt kultuszt, vallási gyakorlatot.
Bodajk ősi zarándokhelyén már az első magyar szent család is együtt imádkozott. „A forrásokból biztosan tudjuk, hogy Szent István és fia, Imre többször megfordult országjárásaik során ezen Mária-kegyhelyen. Miért ne ment volna velük Gizella is?” – kérdezte Spányi Antal megyés püspök a hagyományos bodajki búcsúnapon.
A jezsuiták szeptember 7-én nemcsak a budapesti Szent Ignác Szakkollégium új tanévét nyitották meg, hanem a húszéves intézmény „újjáalapításának” ünnepét is megülték a józsefvárosi Párbeszéd Házában, amelynek épületébe a kollégium Kispestről e tanévtől költözött. Erdő Péter bíboros felszentelte az új épületet, amelyben még az utolsó napokban is lázasan takarítottak, rendezkedtek.