Bíró László püspök, a püspöki kar családreferense meghívására családfesztiválra gyűltek össze november 12-én a családokat szerető, értük felelősséget vállaló világiak, papok, szerzetesek, közéleti személyiségek. A hálaadó szentmisét Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek mutatta be.
2005 óta működnek, katasztrófavédelemre képezték ki őket. Megjárták Pakisztánt, Szumátrát, Burmát, Libanont és Jáva szigetét. Az ápolókból, mentőtisztekből, orvosokból álló, tizenkét-tizenöt fős csoport tagjai főállásuk mellett, szabadidejükben, önkéntesekként teljesítik szolgálatukat.
Szinte hallom a Fernandel által megszemélyesített plébános, don Camillo hangját, ahogy felpanaszolja Urának: „Meddig tűröd még, hogy ez a festett hajú, sminkes álarca alól erőltetetten mosolygó milliárdos vénember, aki szardíniai villájában nem átallott menyecskékkel cicázni, Hozzád hasonlítsa magát?”
Kilencedik alkalommal rendezték meg Egerben az MKPK Migrációs Irodájának szervezésében, valamint a Ceferino Ház közreműködésével a cigánypasztorációs konferenciát, melynek idén Boldog Ceferino üzenete a család évében címet adták. A találkozót Ternyák Csaba egri érsek nyitotta meg.
Zene. „Éghez verődik: rád tárul egésze.” A belső égtáj megannyi színváltozatának, hangok „fénylátójának” költője: Rainer Maria Rilke misztikus tartalmát foglalja énekbe, ami imádság és vigasz. Angyalok ajkán folytonos dicséret.
Bizánci szertartású egyházunk november 14-től negyven napig tartó böjtöt rendel el. A karácsonyi készületet a november 21-i ünnep (az Istenszülő templomba vezetése) utrenyéjén halljuk először, amikor fölhangzanak a karácsonyi kánon irmoszai: „Krisztus születik, dicsőítsétek, Krisztus a mennyből jő, menjetek elébe!” Ezenkívül karácsonyig néhány nagyobb ünnep vecsernyéjén hallunk felhívást a készületre: „Készülj, Betlehem, tárd ki kapudat, Éden!”, „Készítsd fel magadat, barlang…”. A közelebbi ünnepi készület csak december 20-án, az előünneppel kezdődik.
T. S. Eliot, a XX. század egyik legmélyebb költője Krisztusról írja: „Királyunk sikerrel járt…/Emlékezzetek a hitre, mely elszólította a férfiakat otthonukból/ Egy vándor-prédikátor szavára./Korunk a mérsékelt erények kora.” Kétféle gondolkodást állít szembe a szerző: a hit erejében keresztet vállaló emberét, és egy „óvatos” körét, amely kétkedve formálja a keresztet és győzedelmét.
Nehéz elfogadni, hogy Jézus mindazokat, akik könyörületre, irgalomra, segítségre szorulnak, kivétel nélkül övéinek, testvéreinek mondja, és sorsukkal azonosul. Függetlenül attól, hogy hogyan viszonyulnak hozzá, függetlenül attól, hogy hisznek-e benne vagy sem; hogy segítségül hívják-e a nevét, vagy éppen káromolják; lélekben szegényként élik-e meg helyzetüket, vagy lázadozva, szitkozódva; méltósággal vagy elembertelenedve, lealjasodva, szétesetten; acsargó proletárként vagy Jézus legkisebb testvéreként.