1. Fölvilágosítani a várost
Elegendő szóbeli vérengzéssel.
2. Öltöztetni a határt poroszos
Tájművészettel jó.
3. Figyelni az ifjúságra úgy érdemes,
Mint Betlehemre Heródes király.
Térey János (1970) József Attila-díjas költő,
drámaíró, műfordító
Mint aki első osztályú utas akart lenni,
És végül mégis kalauz lett;
Vagy labdaszedő
A Roland Garroson.
Egy olyan gondolattal kezdem, amelyet Bíró László püspök atyától hallottam: „Jóvá még nem szidtak senkit, jóvá szeretni kell…”
Ötödik osztályos diákoknak tartottunk családórát, a téma – Gary Chapman nyomán – a szeretetnyelvek feldolgozása volt (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés).
Mondják, meg hát tapasztaljuk is olykor, talán tavaly decemberben is így volt: a karácsonyi készület idején hajlamosak feldúsulni az indulatok. Gondoljunk csak az áruházakban feszülten kígyózó sorokra vagy a lökdösődésre, a háztartási teendők sodrában hősiesen, de olykor kimerülten tempózó háziasszonyokra, vagy esetleg a megfelelő méretű és árfekvésű karácsonyfát hiába üldöző családapák fogyatkozó türelmére.
Az esztergomi bazilika című, nemrég megjelent reprezentatív album régi adósságot szüntet meg. Eddig ugyanis nem volt példa az épület és a helyszín, az idekötődő tárgyi emlékek, történelmi összefüggések ilyen teljes bemutatására.
Szerény kis könyv, címe: A szent zene. Teológushoz illő alcíme: A Logoszra hangolt művészet. Szerzője XVI. Benedek pápa. Így kezdi a lapokat: „Mennyi liturgikus tolta félre ezt a kincset (mely az egyház számára a musica sacra) azzal, hogy csak keveseknek elérhető.
Márta Dédikének
Mintha az egész világ látná,
S azt várná, hogy induljon ő el,
Állt, nézett ijedt, nagy szemekkel,
Két karját előre nyújtotta;
– Jaj, nagypapa, ott leszel, ha kell?
BJB
Az égben glóriás anyák
segítették imáikkal
esti, reszketve egymásnak
kisóhajtott vágyainkat: