Itt sorakoznak, naponta fogadnak a polcomon. A reggelinél már sugdolóznak, este meg számon kérnek. Bölcsek és kegyetlenek – mondanák mások, én így vélem: keresztények. Furcsa minősítésnek tűnik, de amiről elmondható, hogy könyv, tehát a Biblia (a Könyv) testvére, családtag a nagy családban.
A Die Welt című német napilapra hivatkozva az MTI – és nyomában több hazai sajtóorgánum – a közelmúltban beszámolt egy nemzetközi vallásszociológiai kutatásról. Az ismertetésből kiderül, hogy a Chicagói Egyetem munkatársai által 1991 és 2008 között végzett felmérés szerint az egykori NDK területén a leginkább elterjedt jelenség az ateizmus, a fiatalok szinte mindenütt a világon kevésbé istenhívők, mint az idősebbek, a magyaroknak pedig 30,9 százaléka hisz Istenben, amivel a nemzetközi rangsor középmezőnyében helyezkedünk el. (Az amerikai kutatók eredményei angol nyelven meg is tekinthetők az interneten: http:// www.norc.org/PDFs/Beliefs about God Report.docx.) Rosta Gergely szociológust, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusát kértük, írja meg véleményét arról, vajon menynyire hitelt érdemlők a fenti állítások.
Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.
Télen, amikor, ahogy egy költő mondta: „ködkonda” ül a lelkemre, visszagondolok a nyarakra, leginkább azért, hogy ne fázzam úgy belül. Április végén ugyan még nincs nyár, de már majdnem, ekkor van minden évben a Balaton-kör. Több száz, ha nem ezer biciklis indul el reggel hatkor Balatonföldvárról, hogy aztán este kilencre, a nagy tavat megkerülve visszatérjen oda. Útközben van minden: parti egyenes, sík utak, badacsonyi hegymenet, utána bódító lejtő, a déli partról meg ilyenkor mindig kiderül, hogy összenőttek a települések, egyetlen, nyolcvan kilométeres faluban teker a bringás menet.
Korjelenség, hogy a különböző nemzedékek elszakadnak egymástól, és gyakran nehezen találnak szót. Ez a gond az egyházban sem ismeretlen. Április 27-én a Pesti Jézus Szíve-templom szentelésének százharmadik évfordulója, 29-én pedig a nemzedékek közötti szolidaritás európai napja volt (2012 egyébként is ennek és az aktív időskornak az éve az Európai Unióban). A jezsuita templomban és a Lőrinc pap téren április 28-án, szombaton a két apropót összekapcsolva, Három nemzedék címmel családi napot tartottak.
Talán nemcsak a benzinárak emelkedése, hanem az egyre inkább biciklistabarát környezet miatt is mind többen ülünk drótszamárra. A Magyar Kerékpárklub 2010 tavaszától rendszeresen végez országos felméréseket a témában. Közlekedés céljából (tehát nem kirándulásra, túrázásra) a lakosság csaknem negyven százaléka használ biciklit – s bár a fővárosban választják a népsűrűséghez képest a legkevesebben ezt a közlekedési eszközt, az elmúlt évben így is megduplázódott a budapesti bringások száma. A felmérésben azt tekintik biciklivel közlekedőnek, aki a válaszadás előtti tizennégy napban legalább egyszer használt kétkerekűt.
Az egyházak megfigyelésében és manipulálásában a titkosszolgálatok kiemelt szerepet kaptak a Kádár-korszakban. Egykori tevékenységükkel kapcsolatban számos mítosz, szándékosan vagy tudatlanságból terjesztett legenda él a köztudatban. Pedig az állambiztonság pártközpontban megszabott céljai és a titkos akciókban bevetett eszközök az elmúlt években már részleteiben is megismerhetővé váltak.
Kádár János egyházpolitikai elképzelései az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által irányított – sok szempontból kontraproduktív – sztálinista egyházüldözés és a rendszer 1956-os csődjének átgondolása révén alakultak ki. Az idén májusban száz éve született pártvezető által irányított MSZMP stratégiája 1958-ra rögzült. A rendszer működése azonban a forradalmat követő megtorlás és „rendteremtés” után, körülbelül ötven éve vált zökkenőmentessé. A rendszer mottójává vált (bibliai alapú) „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikájának meghirdetéséig évek teltek el.
„Szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot a kommunikáció emberi folyamatának olykor háttérben maradó, ám nagyon fontos szempontjáról… A csend és a szó kapcsolatára gondolok. Két olyan mozzanat ez, amellyel kapcsolatban szükséges az egyensúly, az egymásutániság és egymás kiegészítése, hogy kialakulhasson az őszinte párbeszéd, továbbá a személyek közelebb kerüljenek egymáshoz. Amikor a szó és a csend kizárja egymást, a kommunikáció elromlik, vagy azért, mert a túl sok beszéd egyfajta kábultságot okoz, vagy ellenkezőleg, a ridegség légköre alakul ki. Amikor azonban a szó és a csend kölcsönösen kiegészül, a közlés értéket és értelmet nyer.”