„Az ikonnal együtt kell lélegezni”

So­kan ide­gen­ked­nek az iko­nok­tól, mert egy­for­mák­nak tart­ják őket, és mert fes­té­sük mód­ját szi­go­rú sza­bá­lyok ha­tá­roz­zák meg. Volt egy fran­cia ré­gész, aki úgy vél­te, a ren­ge­teg sza­bály tel­je­sen meg­öli az al­ko­tói kre­a­ti­vi­tást, és az ikon­fes­tőt a te­o­ló­gus rab­szol­gá­já­vá te­szi. Ám az­tán Volosin, aki köl­tő és fes­tő is volt, ren­det tett eb­ben a kér­dés­ben. Rá­mu­ta­tott ugyan­is, hogy az ikon nem ki­vé­tel: az élet leg­kü­lön­bö­zőbb te­rü­le­te­in szin­tén sok-sok sza­bály­nak kell meg­fe­lel­ni. Pél­dá­ul a köl­té­szet­ben is. Ve­gyük a szo­net­tet. A for­ma­i­lag leg­kö­töt­tebb, még­is a leg­szub­jek­tí­vebb mű­faj. Va­gyis a rá vo­nat­ko­zó sza­bá­lyok nem­hogy aka­dá­lyoz­nák, ha­nem ép­pen hogy se­gí­tik a köl­tőt ér­zé­se­i­nek ki­fe­je­zé­sé­ben. Ugyan­ez a hely­zet az iko­nok ese­tén. A fes­té­sük­re vo­nat­ko­zó elő­írá­sok nem ka­lo­dá­ba kö­tik, ha­nem ab­ban tá­mo­gat­ják a fes­tőt, hogy csa­tor­nát ta­lál­jon val­lá­si ér­zé­se­i­nek ki­fe­je­zé­sé­hez. És az sem igaz, hogy min­den ikon egy­for­ma, mert a szer­ző szá­mos mó­dot ta­lál­hat egyé­ni ár­nya­la­tok be­csem­pé­szé­sé­re, pél­dá­ul a szí­nek in­ten­zi­tá­sa ré­vén. Ezért az iko­nok esz­té­ti­kai ér­té­ke egé­szen kü­lön­bö­ző le­het.

A Kazányi Is­ten­szü­lő-ikon (lásd ke­re­tes anya­gun­kat), amely­ről va­ló­szí­nű­leg a leg­több má­so­lat ké­szült, jól bi­zo­nyít­ja ezt. A le­gen­dás, cso­da­te­vő, gyó­gyí­tó ere­jű­nek tar­tott al­ko­tás a le­gen­da sze­rint 1612-ben meg­véd­te Moszk­vát, és nem­ze­dé­ke­ken át ren­ge­teg em­ber hit­te, hogy ne­ki kö­szön­he­ti a gyógy­ulá­sát. Any­­nyi­ra hí­res ikon, hogy egy ne­gye­dik pél­dá­nyát 2011-ben a nem­zet­kö­zi űr­ál­lo­más­ra is fel­vit­ték. Ezt az ikont azért mu­ta­tom be két vál­to­zat­ban is, hogy nyil­ván­va­ló­vá te­gyem: a sza­bá­lyok leg­szi­go­rúbb be­tar­tá­sá­val is egé­szen kü­lön­bö­ző al­ko­tá­sok szü­let­het­tek.

– Mit szól az utób­bi idő­ben ná­lunk is el­ha­ra­pó­dzott ikon­fes­té­si és ikon­fes­tő-tan­fo­lya­mi láz­hoz? Mi le­het az oka? Se­ké­lyes di­vat­je­len­ség vagy ko­moly spi­ri­tu­á­lis ér­dek­lő­dés je­le? Mi kö­zünk van, le­het az iko­nok­hoz va­ló­di, mély ér­te­lem­ben?

– A szer­ze­te­sek an­nak ide­jén – és ma is van­nak még ilyen mű­he­lyek – el­mél­ke­dés köz­ben fes­tet­tek, ké­szí­tet­ték elő a fát, ar­ra a szent­re gon­dol­tak, akit le­fes­te­ni ké­szül­tek, át­el­mél­ked­ték, mi­ért lett szent. Nem az anya­gok­ra, a tech­ni­ká­ra te­kin­tet­tek el­ső­sor­ban, ha­nem a te­o­ló­gi­ai ala­pok­ra. Ame­lye­ket a mai tan­fo­lyam­ok nem min­dig tud­nak-akar­nak át­ad­ni. A spi­ri­tu­a­li­tás irán­ti von­zó­dás üd­vöz­len­dő je­len­ség, de kér­dés, hogy van­nak-e még olyan mes­te­rek, akik ka­la­u­zok le­het­nek ezen az úton. Athoszon és Orosz­or­szág­ban mű­köd­nek az au­ten­ti­kus te­o­ló­gi­ai szem­lé­le­tet és ikon­fes­té­si tech­ni­kát egy­aránt kép­vi­se­lő ikon­fes­tő mű­he­lyek. Ak­kor tar­tom ga­ran­tált­nak, hogy a szü­le­tő iko­nok to­vább­vi­szik a sok év­szá­za­dos ha­gyo­mányt, ha szer­ze­te­si éle­tet élő és szer­ze­te­si ve­ze­tés­sel ta­nu­ló em­be­rek a fes­tők. De ha az ikon­fes­tés­ből ikon­gyár­tás lesz, ak­kor a lé­nyeg vész el. Az ikon­fes­té­szet a ke­le­ti ke­resz­tény­ség­hez kö­tő­dik, de ma­nap­ság Nyu­ga­ton is je­len­tős ér­dek­lő­dés mu­tat­ko­zik irán­ta ke­resz­tény kö­rök­ben. Nagy Szent Baszileosz mond­ta: az ikon ugyan­az a szem­nek, ami a szent­be­széd a fül­nek, hoz­zá­se­gít­het az el­mé­lyü­lés­hez, a te­o­ló­gi­ai igaz­sá­gok át­el­mél­ke­dé­sé­hez. Bo­nyo­lult te­o­ló­gi­ai fo­gal­ma­kat tud ugyan­is ké­pi­leg áb­rá­zol­ni.

Az iko­no­kat mű­vé­sze­ti szem­­pont­ból hos­­szú ide­ig nem tar­tot­ták sok­ra, a mű­vé­szet­tör­té­né­szek ide­gen­ked­tek tő­lük. En­nek az volt az oka, hogy vé­dő lakk­ré­te­gük a szá­za­dok so­rán be­sár­gult, -bar­nult, és sok­szor egé­szen sö­té­tek, rész­le­te­ik pe­dig alig ki­ve­he­tők let­tek. De az­tán az 1910-es évek­ben ren­dez­tek Moszk­vá­ban egy nagy port ka­vart ki­ál­lí­tást olyan iko­nok­ból, ame­lyek­ről el­tá­vo­lí­tot­ták a firniszt. Mi­vel en­nek ha­tá­sá­ra fel­tá­rul­tak, ere­de­ti fé­nyük­ben pom­páz­tak erő­tel­jes szí­ne­ik, ki­de­rült, mek­ko­ra mű­vé­szi erő van ben­nük.

– Me­lyek a leg­alap­ve­tőbb tud­ni­va­lók az iko­nok vi­lá­gá­val, szem­lé­le­té­vel, te­o­ló­gi­á­já­val kap­cso­lat­ban, ame­lye­ket a té­ma­kör­rel még ép­pen csak is­mer­ke­dő em­ber­nek min­den­kép­pen meg kell ta­nul­nia ah­hoz, hogy ne csak a fe­lü­le­tet ka­pa­rás­­sza?

– Jól kell is­mer­nie min­de­nek­előtt a ke­resz­tény­sé­get, to­váb­bá az ikon­ra vo­nat­ko­zó elő­írá­so­kat, hi­szen a tech­ni­kai ele­mek szo­ro­san ös­­sze­függ­nek a te­o­ló­gi­ai je­len­tés­sel. Ré­gen min­den lé­pés­nek meg­volt a szim­bo­li­kus ér­tel­me, és az ikon ké­szí­té­se so­rán, amely ma­ga is val­lá­si cse­lek­mény volt, fok­ról fok­ra fel­tá­rul­tak a leg­fon­to­sabb hit­igaz­ság­ok. Va­gyis fon­tos an­nak tu­da­to­sí­tá­sa, hogy az al­ko­tó­nak együtt kell ha­lad­nia, „lé­le­gez­nie” a ké­szü­lő ikon­nal, vé­gig­el­mél­ked­ve a fo­lya­ma­tot, amely­nek egy­szer­re al­ko­tó­ja és be­fo­ga­dó­ja.

– Akit ér­de­kel ez a té­ma, Ma­gyar­or­szá­gon mely gyűj­te­mé­nyek­ben, temp­lo­mok­ban ta­lál­hat rá kü­lö­nö­sen ér­té­kes iko­nok­ra?

– Pél­dá­ul Szent­end­rén, a szerb egy­ház­mű­vé­sze­ti gyűj­te­mény­ben, amely­ben orosz és gö­rög iko­no­kat is őriz­nek. Mis­kolc­ra, az or­to­dox egy­ház ikon­mú­ze­u­má­ba is na­gyon ér­de­mes el­men­ni, s az esz­ter­go­mi Ke­resz­tény Mú­ze­um­nak is van ikon­gyűj­te­mé­nye. Mos­ta­ná­ban pe­dig ép­pen én ké­szí­tem elő a pá­lo­sok Gel­lért-he­gyi Szik­la­temp­lo­má­ban a kö­zel­jö­vő­ben meg­nyi­tan­dó ál­lan­dó fém­ikon-ki­ál­lí­tást, amely há­rom­száz­het­ven ikon­já­val a leg­na­gyobb lesz a vi­lá­gon. A X. és a XX. szá­zad ele­je kö­zött ké­szült bi­zán­ci és orosz iko­no­kat ál­lí­tunk ki kincs­tár­sze­rű­en, tíz­nyel­vű audioguide ide­gen­ve­ze­tés­sel. A ma­gyar vál­to­zat hang­ja egy ismert magyar színész lesz, az orosz vál­to­zat­ra szintén egy hí­res ot­ta­ni szí­nész­nőt kér­tem fel.

– Vol­tak-e kü­lö­nö­sen em­lé­ke­ze­tes té­ve­dé­sei pá­lyá­ja so­rán?

– A ku­ta­tók ál­ta­lá­ban nem szí­ve­sen be­szél­nek a té­ve­dé­se­ik­ről, an­nál in­kább má­so­ké­i­ról. Én is egy ilyen ese­tet mon­dok el. Bel­gi­um­ban egy­szer egy hí­res ikon­szak­ér­tő pro­fes­­szor ven­dé­ge vol­tam, aki nagy büsz­ke­ség­gel mu­tat­ta meg gyűj­te­mé­nyé­nek egyik kü­lö­nös becs­ben tar­tott da­rab­ját. Azon­nal gya­nús volt va­la­mi, az­tán né­mi vizs­gál­ga­tás után biz­tos­sá is vál­tam ben­ne, hogy ha­mi­sít­vány­ról van szó. És az ér­ve­i­met – bár na­gyon meg­ren­dül­ten – vé­gül a kol­lé­ga is el­fo­gad­ta.

– Mi­lyen je­lek­ből le­het ész­re­ven­ni, hogy melyik ikon ha­mi­sít­vány­?

– Hát pél­dá­ul hogy ha­mi­sak a szí­nek, vagy hogy túl sza­bá­lyos a re­pe­dés­há­ló. Az is gya­ko­ri, hogy a hamisító el­ír egy be­tűt, mert nem ér­ti, mit je­lent a fel­irat. Ezt ah­hoz tud­nám ha­son­lí­ta­ni, mint ha va­la­ki a György név ó-ja fö­lé csak egy pon­tot ten­ne. Viccesen azt szok­ták mon­da­ni, ma­nap­ság min­den uk­rán rajz­ta­nár ikont ha­mi­sít, és ez a kí­ná­lat je­len­tős fel­hí­gu­lá­sá­hoz ve­ze­tett. Az is árul­ko­dó le­het, hogy mi­lyen fes­té­ke­ket al­kal­maz az al­ko­tó. Eze­ket az is­me­re­te­ket be­csüs­tan­fo­lyam­okon is ok­ta­tom, mert ma­nap­ság so­kan jön­nek hoz­zánk Orosz­or­szág­ból ikont vá­sá­rol­ni. Ott ugyan­is már el­fogy­tak, míg ná­lunk még sok fo­rog.

– Mely iko­nok nyű­göz­ték le leg­erő­seb­ben pá­lyá­ja so­rán?

– Rubljov Szent­há­rom­ság-ikon­ja volt az egyik, amely­ről már be­szél­tem. Szi­bé­ri­á­ban pe­dig egy­szer nagy meg­le­pe­té­sem­re lát­tam egy olyan ikont, ame­lyen Szűz Má­ria sö­tét bő­rű, bur­ját-mon­gol asszony.

Fo­tók: Spitzer Fru­zsi­na