Székely János

XVI. Benedek pápa a szeretetről szóló körlevelében (Deus caritas est) idézte Nietzsche híres mondatát: „A kereszténység megmérgezte a szerelmet.” Első látásra így tűnhet. Az ókori ember szinte istenítette a szerelmet (Astarté, Afrodité vagy Vénusz alakjában).

Krisztus visszaadja egy süketnéma hallását és beszédkészségét. Így szól hozzá: „Effeta – nyílj meg!” Így nyitja meg a fülét, oldja meg a nyelvét. Hány olyan ember van, hány olyan elromlott emberi kapcsolat, ahol szükség lenne erre a gyógyító, fület, szívet megnyitó szeretetre! Hány elnémult házasság, ahol mindent a szőnyeg alá söpörnek! Hány olyan ember, akinek a sok szenvedéstől, elkeseredéstől fagyott a torkára a szó!

Jézus így tanít a kafarnaumi beszédben: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35). Krisztus Isten bölcsessége, éltető szava, örömhíre, amely táplálja az ember igazságra, szeretetre, az élete értelmére éhes lelkét. Ahogyan az ószövetségi Szentírás már előre jelezte: „Az értelem kenyerével eteti, a bölcsesség vizét nyújtja neki italul” (Sir 15,3). Így szól a Bölcsesség: „Gyertek, egyetek a kenyeremből!” (Péld 9,5) „Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind! Vegyetek ingyen gabonát, és egyetek!… Hallgassatok rám, és élni fog lelketek!” (Iz 55,1-3)

Vianney Szent János, az arsi plébános szavai ezek, amelyeket XVI. Benedek pápa a papság évét meghirdető körlevelében idézett. Ugyanakkor a Szentatya hozzátette: „Az egyház legnagyobb fájdalma a papok bűnei.”

A mai nyugati társadalom egyik fő jellemzője a fogyasztás. Az emberek fogyasztani akarnak, mert valamilyen belső ürességet szeretnének megtölteni. Jézus szavai ma talán aktuálisabbak, mint valaha: „Ne fáradozzatok romlandó eledelért! … Én vagyok az Élet Kenyere” (Jn 6,27.35).

A vasárnapi szentlecke (1Jn 4,7-10) a Biblia egyik leggyönyörűbb és legfontosabb mondatát tartalmazza: „Isten szeretet.” A kereszténységen kívül egyetlen vallás sem tudta ezt ilyen világosan megfogalmazni.