Most, hogy nemrég véget ért minden idők legnagyobb szabású olimpiája és paralimpiája, a legkülönfélébb vélemények és értékelések olvashatók – minden nemzet aszerint méltatja az eseményeket, amilyen eredményeket elértek sportolóik.
Mécs László portalanított arcképe – Bárczi Zsófia, kinek nevéhez több értékes, új adalékok és versek megismertetése fűződik, melyek lényegesen árnyalták a költőről addig kialakult képet, ezúttal Mécs Lászlóról írt tanulmányait adta közre a Madách-Posonium kiadásában Szellemidézés címmel.
Megejtően kedves ajánlással kaptam meg Hajdó István gyergyószentmiklósi főesperes homíliáinak gyűjteményét. Veres András szombathelyi püspök írt hozzá bensőséges ajánlást. Cs. Varga István pedig az irodalomtudós szemével elemzi a beszédek legfontosabb jellemzőit. A kötet címe: „Uram, jó nekünk itt lenni”, ami azért is figyelemre méltó, mert köztudott, hogy az erdélyi magyaroknak nem mindig és nem feltétel nélkül jó ott lenniük, sőt…
Régen olvastam könyvet akkora döbbenettel, mint Jean Sévillia Túl jón és rosszon című munkáját. Ez a mű a Franciaországban tapasztalható anyagi és erkölcsi romlás látlelete, de a kórisme, sajnos, ránk is vonatkozik, s a jelek szerint Európa nagy része ugyancsak az itt leírt betegségben szenved.
A mai magyar közélet egyik leggyakrabban hallható, olvasható kifejezése az antiszemitizmus. Ha bárki kellő távolságból szemléli a magyar valóságot, azt hiheti, hogy fasiszták és antiszemiták veszélyeztetik a társadalmi békességet, tüntetők és ellentüntetők csapnak össze, harcuktól hangos a sajtó, a rádió, a televízió, néha személyesen megjelennek a politikusok, hatalmas fotójuk látható a baloldali sajtótermékek címlapján: lám, szembeszálltak a fasiszta veszedelemmel.
Átrobogtunk a völgyhídon, és újra rácsodálkoztam a Balatonra. Kék volt a vize és hívogató. Poggyászomban Jókai Anna elbeszéléseinek társaságában békésen megfért a „ballib” prózaíró új regénye. (Miért olvasod? Liberális! – A jó regény függetlenedik a politikától!) Már csak egy hosszabb rész, aztán közeledünk otthonunkhoz. Reggel nem volt időm újságot olvasni, a papírboltnál megállunk.
A miniszterelnök úr felesége nemrégiben előadást tartott valahol. Egyebek mellett beszélt a nők hivatásáról és a modern nőideálról. Azt mondta, hogy napjainkban a családját építő anyaság nem korszerű, a bölcsődék és óvodák számát kell emelni, hogy a munkában kiteljesíthessék magukat a nők.
A szokásos képes újságok egyike. Miért vesszük? Rejtély! Leragadtam a vasárnapi menü javaslatánál: zöldfűszeres sajtleves, töltött pulykamell cukkinivel, égetett krém, „a család vagy a vendégek nagy megelégedésére”.
