Dragon Zoltán

Aki mostanában Aquincum polgárvárosába látogat, meglepő dolgot láthat: egy nemrégiben emelt ókori római lakóházat…

Sokáig féltette a szakma és a látogatók az óbudai múzeumot, hiszen a rendszerváltás után a romterületek létrehozása, fenntartása háttérbe szorult. Ám a félelem bizonyos fokig alaptalan volt: az állami pénzforrást Aquincum tudta a leginkább helyettesíteni magántőkével. Folyamatosan épül, szépül és bővül. A gyarapodásra jó példa a bejáratok mennyisége. Talán nincs még egy múzeum Magyarországon, amely annyi bejárattal rendelkezne, mint az aquincumi – majdnem a fele a rendszerváltás után létesült.

A szélesebb közönség csak ritkán értesül arról, hogy menynyi hozadéka is van egy kiállításnak. Egy-egy tárlat előkészítése során mindig előkerülnek rég nem látott vagy elveszettnek hitt művek.

A Magyar Nemzeti Galéria szakemberei sohasem bízzák pusztán a véletlenre a rejtőzködő műtárgyak előbukkanását. Először a Vaszary– és a Borsos-kiállításon találkozhatott e munkamódszerrel a közönség: az előbbi esetében a galéria honlapjára – hónapokkal a kiállítás megnyitása előtt – feltettek egy listát a keresendő műtárgyakról, az utóbbinál pedig külön szekcióban szerepeltették a lappangó alkotások reprodukcióját.

Padovát Szent Antal életszentsége és életeszménye tette világhírűvé, de az a bűnbocsánat is, amelyet Enrico Scrovegni igyekezett kieszközölni apjának.

Enrico Scrovegni élettörténetét sűrítve legjobban a Scrovegni-kápolna nyugati falán lévő Utolsó ítélet freskó mondja el. A képen Enricót láthatjuk, ahogyan (a donátor-ábrázolásoknál már megszokott) térdelő testtartásban ajánlja fel kápolnáját az angyalok karának. Mellette egy szerzetest is láthatunk, aki mintegy közbenjár a donátor szándékának teljesüléséért. Miért volt szükség erre a felajánlásra? A lelkiismeretvizsgálatban Szent Antal mellett Dante is Enrico segítségére sietett, aki a Scrovegni-vagyont megalapozó apát a Pokol lakosai közt vette számba.

Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei

Mit is ünneplünk Szent Iván éjjelén? Sokan talán a Múzeumok Éjszakáját válaszolják, s csak kevesen gondolnak ennek gyökerére: a nyári napfordulóra. A kereszténység számára azonban még egy fontos ünnepet rejt e nap, mégpedig Keresztelő Szent János születését.

Keresztelő Szent János fogantatásáról Gábriel arkangyal adott hírt apjának, Zakariásnak, akit viszont hitetlensége miatt némasággal sújtott az Isten. János születésének helyéről, En karimról viszont már nem a Biblia, hanem a VI. századi hagyomány szól. A Messiás előfutára a hagyomány szerint a pusztában (talán esszénusként) élt, és prédikált, hirdette a keresztséget a bűnök bocsánatára, szőrruhát és bőrövet viselt, akár a próféták, bort és mámorító italt az ószövetségi nazírokhoz hasonlóan nem fogyasztott.

Már az állomáson gyaníthatja a turista, hogy híres építészéről, Palladióról nem feledkezett el Vicenza: a közelben lévő bevásárlóközpont az ő nevét viseli. Elhagyva tájékoztató táblába botlunk, amely körsétára hív: a térkép Palladio épületeit mutatja megszámozva. A túra végigvezet a városon, átszeli a Palladio utat, elhalad a Palladio sportszerbolt előtt, és egy ideig pihenni hagy a városi tanács épülete, a Basilica előtt. A körséta gyakran keresztez egy másikat, amely a római emlékeket mutatja be a látogatónak.
Ám ki is volt valójában e híres építész, akinek egy város köszönheti a létét?