Ismertek kifejezetten természetierőforrás-nyelő, környezetkárosító nagy ágazatok, mint például az alapanyaggyártó-ipar, az energetika és a vegyipar. A gazdaság ezen szektoraiban az anyag- és energiafelhasználás racionalizálása mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból előnyös következményekkel járhat. Így például az úgynevezett Faktor-4 koncepció egy átfogó hatékonyságnövelési célrendszer keretébe ágyazódik bele, amely rövid időn belül megnégyszerezné a legfejlettebb ipari ágazatok anyag- és energiafelhasználásának hatékonysági mutatóit, és ezzel nemcsak hatásos, hanem hatékony eleme lehet a gazdaságnak.
Jelentős szerepük van az államoknak abban is, hogy milyen utat választanak saját gazdaságuk fenntartható fejlesztéséhez. Léteznek önálló elgondolások, kezdeményezések. Japán nagy erőfeszítéseket tesz az úgynevezett körforgásos gazdaság kutatásában, fejlesztésében. Ez arra irányul, hogy az olyan, nyersanyagszegény országok, mint amilyen Japán is, milyen módon tudják a gazdaságban megtalálható másodnyersanyag-forrásokból – gyakorlatilag a hulladékból – minél önállóbban fenntartani gazdaságukat. Ilyen megoldás lehet a már meglévő ipari és kommunális hulladéklerakókban fellelhető nyersanyagok kinyerése, az úgynevezett városi bányászat. A körforgásos gazdaság eszköze egy Dániában működő példa szerint az úgynevezett ipari ökoszisztéma fejlesztése, amely olyan, kisebb-nagyobb termelőegységek csoportja, melyek technológiai folyamatai egymás hulladékanyagait, hulladék hőenergiáit is hasznosítják. Holland megközelítés az alkalmazkodáson és megelőzésen alapuló cselekvési irányok fejlesztése, egyfajta rugalmas ellenálló képességgel – úgynevezett rezilienciával – rendelkező adaptációs makromechanizmus kidolgozása. Érdekesek a befogadó – inkluzív – gazdaság fejlesztésére tett brit kísérletek, amelyek a leszakadó rétegek, az „elveszett generációnak” nevezett fiatalok társadalmát hoznák helyzetbe, alkalmazva akár az előbb említett innovatív erőforrás-felhasználás és -hatékonyság különböző eszközeit. A fenti példák mind elhelyezhetők a mára már szinte elfeledett bölcs erőforrás-használat koncepciójában.
Jó megoldás, ha az állam már az alapértékek definiálását és azok védelmét is a legmagasabb szintű jogi normában, az alkotmányban rendezi. Magyarország új Alaptörvénye természeti erőforrásainkat kiemelt védettségben részesíti, hiszen úgy rendelkezik, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, legfőképpen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik. Ennek védelme, fenntartása és megőrzése a jövő nemzedékek számára az állam és mindenki kötelessége. Alaptörvényünk az előbbiekben idézettel együtt négy cikkében ad különös hangsúlyt természeti erőforrásaink és környezetünk védelmének, s ez kellő felhatalmazást nyújt az államnak, és biztos keretet jelent a hazai kezdeményezéseknek.
