Felfedezni egymás értékeit

„És most mire vársz?” A CEC és missziója a változó Európában – ez volt a nagygyűlés mottója. A katolikus egyháznak a többi vallási közösséggel karöltve vajon mi a feladata átalakuló kontinensünkön?

– Természetesen a katolikus egyháznak is van európai szervezete: a II. vatikáni zsinat után a Szentszék jóváhagyásával együttműködési testületek alakultak a püspöki konferenciák között. Így jött létre a CCEE, amely a pasztorális területek mindegyikével foglalkozik. De működik Európában olyan testület is, amelyet nem maguk a konferenciák, hanem csupán delegátusaik alkotnak. Ez a COMECE, az EU püspöki karai képviselőiből álló bizottság, melynek inkább az európai uniós szervekkel való kapcsolattartás a feladata. Működése kiegészíti a másikét, azonban csak az unió tagállamaira terjed ki. Különös együttműködési formánk van az európai ortodox egyházakkal. Ezt katolikus–ortodox fórumnak hívjuk. Kétévente szervezünk tematikus találkozókat. Ezeken volt szó már például a családról, az állam és az egyház viszonyáról vagy a gazdasági válságról. Tehát az európai társadalmi, gazdasági és kulturális valóság problémáival foglalkozunk, hitünk válaszait keresve rájuk.

Beszédében is említette: közösen kell szembenéznünk a keresztények és az emberiség előtt álló kihívásokkal. Pontosan melyekre gondolt?

– Mondhatnánk azokat, amelyeket a katolikus–ortodox fórum vizsgált. Ám vannak olyan kihívások is, amelyek ezeknél általánosabbak, így például a kommunikáció módjának és magának az embernek a változása.

Mit tehet egy egyszerű „földi halandó” a keresztények egységéért?

– Imádkozhat, s részt vehet egyháza kezdeményezéseiben. Ott van például az ökumenikus imahét, amelyet minden évben világszerte megrendezünk. Ezen katolikus hívek is szép számmal vannak jelen, azzal a céllal, hogy a baráti kapcsolatokon és a közös imádságon keresztül segítsék a keresztények egységének megvalósulását. Magánemberként azonban senki sem állhat le alkudozni a hitelvekről.


Az ökumené a keresztények egységét jelenti, de mi a helyzet ebből a szempontból a többi vallással?

– Más vallásokkal kapcsolatban nem beszélhetünk egységről, hiszen Jézus Krisztus és az általa adott kinyilatkoztatás alapjaiban határozza meg a hitünket. Nem lehetséges, hogy ennek egy részét elengedjük, s helyette találjunk valami mást. Világunk vallási térképe igen tarka, a nem keresztény vallásokról nem állíthatjuk minden további nélkül, hogy ugyanabban az Istenben hisznek, mint mi. De lehet és kell is keresni a kapcsolatot egymással, felfedezni a másik értékeit, s összehasonlítani, kinek-kinek a hite milyen választ ad bizonyos kérdésekre. Lehet tehát közös társadalmat építeni az igazságosság és a béke érdekében. Ám a párbeszédben különböző szintek vannak: létezik a hitelvi diskurzus szintje, illetve a társadalmi vagy társasági szint, amely a jó viszony kialakítására szolgál. Néha visszalépések tapasztalhatók ezen a vonalon. Időnként talán érezhetünk udvariatlanságot a katolikusokkal szemben. Meglepetés lehet, hogy történhet ilyen, de tudnunk kell, hogy más egyházakban nem volt olyan esemény, mint nálunk a II. vatikáni zsinat. Tehát a legfontosabb a keresztények egységének elősegítése s az azért végzett ima, mert nem pusztán emberi műről van szó. Ez kötelességünk is, hisz Jézus Krisztus imádkozik azért, hogy tanítványai mindnyájan egyek legyenek.

Azt lehet mondani, hogy a miénk, keresztényeké a „jó” hit?

– A hitnek van tartalma: ez az, amit hiszünk; erről valljuk, hogy igaz; de rendelkezik egy szubjektív elemmel is, ami azt jelenti, hogy én bizalommal elfogadom a hit tartalmát. Emellett a hit a kegyelem ajándéka is, s nem pusztán emberi következtetés vagy döntés. Tehát van igazságtartalma, van benne döntés, de ajándék is. Ezek egyikéről sem feledkezhetünk meg, hiszen akkor hiányos, töredékes lesz a hitünk. A hitünk kincs, hisz Jézustól kaptuk. Ezt kell a mai világban is érthetően és szívhez szólóan továbbadnunk.

S azt vajon állíthatjuk-e, hogy egyik felekezet vagy vallás jobb, mint a másik?

– Ez a kérdésfelvetés szubjektívnek tűnik. A vallás tartalmáról mondhatjuk, hogy igaz vagy igazabb. Hiszen Jézus Krisztusban mondta ki Isten a teljes igazságot, amit az emberiséggel közölni akart. S ezt az igazságot a maga teljességében a katolikus egyház őrzi híven, ahogyan ezt a II. vatikáni zsinat és az azt követő pápai tanítás is hangsúlyozza. Más keresztények a maguk része szerint őrzik ezt az igazságot, és így sajátos értékeket hordoznak. Azt, hogy a vallások egyenértékűek, nem jelenthetjük ki. Nem mondhatjuk, hogy mindegy, ki miben hisz, csak nagyon higgye. Ha például egy önző vagy gyilkos ideológiát vallunk, bármennyire hiszünk is benne, sőt bármennyire követjük is, az nem válik a javunkra. A keresztények egysége érdekében való odaadó fáradozásra viszont a Krisztus iránti szeretet kötelez minket.

fotó: Kissimon István

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .