Pár hónapja nagyon beteg lettem. „Ártatlan” influenzának indult, de szövődménye lett. Néhány napig azt hittem, vesekő, de hamarosan kiderült, hogy baktériumok játszanak velem. Extra intelligensnek és rafináltnak tűntek; jó ideig: egy hosszú, kínterhes héten át el tudtak ugyanis rejtőzni, először a bal, majd némi javulás után a jobb vesémen parádéztak. Pokoli kínokat éltem át, sem éjjelem, sem nappalom nem volt, pedig fájdalomcsillapítók és görcsoldók hadát állítottam csatarendbe. Fokról fokra kezdtem megsejteni, hogy ezúttal nem én állok nyerésre, és ez egészen új élmény volt. Addig nagyjából sérthetetlennek hittem magamat.