Bálint Józsefre emlékezünk – „Jezsuitaként elsősorban pap, lelkipásztor akartam lenni. Életem nagy élménye, amikor egyszer éjjel hívtak ki egy haldoklóhoz egy Szeged melletti tanyára. Ekkor tapasztaltam meg, hogy amikor már senki nem segíthet, a pap még mindig tehet valamit” – nyilatkozta három éve, gyémántmiséje alkalmából lapunknak adott interjújában Bálint József jezsuita szerzetes.
Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító (Szeptember 3.) – Rómában született 540 körül, előkelő családban. A közszolgálatra készülő tehetséges fiatalember gyorsan haladt a ranglétrán. Rövidesen Róma város prefektusa lett, és ez lehetőséget biztosított számára, hogy megismerje a város és Itália életét, gondjait. Ekkor szerezte azokat az ismereteket, amelyeket később, pápasága idején eredményesen tudott felhasználni.
Mindszenty József tiszteletéről – A budapesti Szent István-bazilikában helyet kapott új szobor Mindszenty József bíborosé. Megállásra, gondolkodásra, meditációra késztető bensőséges műalkotás a hatalmas bazilika meghitt zugában.
Állami, illetve az egyes települési ünnepek, amelyeken még mindig rendszeresen igénylik a hagyományos egyházi közreműködést, minden évben újra és újra elgondolkodtatnak. Eltűnődöm azon, hogy a kenyérmegáldás-típusú, közéletet is érintő liturgikus ténykedéseink vajon segítséget jelentenek-e a közömbös tömegek számára –meghívások-e ezek egy Isten jelenlétébe helyezett életre, avagy nem valók másra, mint hogy fenntartsák és bebetonozzák a status quót?
Az ószövetségi Szentírásban számtalan előírás és tilalom szabályozta a vallásos zsidó életét: a mózesi törvény megszabta a tiszta és a tisztátalan tárgyak, állatok, személyek, tettek érintésére, használatára vonatkozó előírásokat, amelyeket még csak szaporítottak az írástudók és farizeusok. Bizonyos szőrszálhasogató előírásokat szinte Isten törvényei mellé állítottak, a rituális, kultikus tisztálkodásoknál a kazuisztika aggályoskodásba fordult. Jézus az evangéliumokban gyakran korholta, semmibe vette a farizeusok formalizmusát, például a szombatra vonatkozó előírások áthágásával, vagy éppen a tisztálkodási szokások külsőséges megtartása helyett a belső tisztaságot hangsúlyozva, mint a most vasárnapi evangéliumban.
Maár Ilona ferences Mária missziós nővér – „Édesapám testvére a Ferences Mária Misszionárius Nővéreknél volt szerzetes, de iskolás éveim alatt még nem gondoltam arra, hogy nővér legyek. A négy polgári után beadtak a varrástanonc-iskolába, majd miután elvégeztem, egy női szabóságban dolgoztam.
A mai evangéliumi szakaszunkban farizeusok lépnek színre, akikről nekünk, keresztényeknek meglehetősen hamis képünk van. Pedig nem voltak szükségszerűen „képmutatók”, akiknek jámborsága csak „látszatvallásosság” lett volna. Mint szervezett testvéri közösség, hűségesek akartak lenni az atyák törvényéhez, és teljesíteni kívánták minden előírását, hogy egykor részük lehessen az eljövendő üdvösségtörténeti korszakban. Sőt, az egész népet szentté óhajtották tenni, hogy siettessék a messiási idő elérkezését. Igyekezetüket a nép is nagy tisztelettel illette.
„Bratislava, Pressburg, Pozsony” – így népszerűsíti néhány plakát a kulturális sokszínűséget a szlovák fővárosban. Az alapfokú társalgási nyelvtanfolyam folytatódik például a kapucinusok templomának Szent Konrád-kápolnájában, ahol a fenti három nyelven tanulhatunk meg hálát adni…