Az unokáimnak végre megadhatom azt, amit a gyermekeimnek nem tudtam! Ugyanis amikor ők voltak kicsik, hiába kerestem olyan kiadványt, amelyben nem nyomtatott betűk, hanem kézírással készített szövegek vannak. A napokban találtam rá Az én kedvencemre, amely az Új Ember Kiadó egyik legújabb kiadványa gyerekeknek. Munkafüzetnek is nevezhetnénk, de annál sokkal több, hiszen apró történeteivel az emberibb és lelkibb emberré válásra is ösztönöz. Azokba az élethelyzetekbe enged bepillantást, amelyekkel a gyerekek nap mint nap találkoznak a családban, az óvodában, az iskolában vagy a templomi, plébániai közösségben.

Van, aki szerint az öröm a legfontosabb az életünkben. Nem érdemes élni, ha nincs minden napunkban valami, aminek örülni lehet. Mások szerint az öröm olyan, mint egy kedves ajándék, egy figyelmesség, amit megköszönünk, de ha nem kapjuk meg, az sem baj. Nincs rosszabb, mint örömöket kergetni. Lehetek elégedett, sőt boldog úgy is, ha éppen nem érnek vidám élmények, és ha mégis, akkor persze örülök, de nem szabad hozzá ragaszkodni.

A Dignitas personae dokumentum – Az utóbbi évtizedekben megjelent egyházi dokumentumokat áttekintve láthatjuk, hogy azok közül nagyon sok foglalkozott az élettel, annak továbbadásával és védelmével. Ezek a között a legismertebbek a Humanae vitae (1968), a Donum vitae (1987), az Evangelium vitae (1995). Ebbe a sorba illeszkedik az elmúlt évben a Hittani Kongregáció által kiadott Dignitas personae (a személy méltósága) kezdetű instrukció (útmutatás) is.