Böjte Csaba és dévai gyerekek szentmiséje – Hálaadó szentmise keretében mond köszönetet a kettős állampolgárságról szóló törvény adta lehetőségért Böjte Csaba ferences szerzetes dévai gyerekekkel együtt július 10-én, 18 órától Budapesten, a Szent István-bazilikában, és másnap a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.
Hatvan éve kezdődtek a kitelepítések – Soha többé! – hányszor hallott fogadkozás a történelemben egy-egy kataklizma után. Véget ért a második világháború, a maga mindenféle, sok vonatkozásban máig felderítetlen, vagy nem kellőképpen tisztázott szenvedésével és kínjával, hatvanöt esztendeje, 1945. május 8-9-én (az időeltolódás miatt e két napot szokták megjelölni) befejeződött az európai világháború, s szinte ugyanakkor – most csak Magyarországra irányítva figyelmünket – megkezdődött (folytatódott?) az emberüldözés, legföljebb az üldözöttek köre változott (részben).
A primícia latin szó, az első termést jelenti, az egyházi szóhasználatban mindenkinek a frissen szentelt papok újmiséje jut az eszébe, ami júniusban különösen is időszerű. Ahogy a termés „zsengéjét” áldozta fel az Ószövetség embere Istennek, úgy ma is fontosnak tartjuk mindazt, ami „első” az életünkben. Például arra is figyelünk, hogy mikor veszünk fel egy ruhát először (a templomba megyünk vele), emlékezünk a gyermekünk első szavára, és az sem mellékes, hogy mit tesz az új házaspár az első napján. Hát még milyen fontos az, amikor a pap, sokéves készület után, végre elõször áll az oltárhoz, hogy a nagy hálaadó imádságot elmondja, és bemutassa a legszentebb áldozatot.
Moszkva és az egész Rusz pátriárkája a közelmúltban a katyini vérengzés emlékhelyére látogatott, ahol 1940 márciusában mintegy huszonkétezer hadifogolytáborban raboskodó lengyel tisztet és főtisztet mészárolt le Sztálin parancsára a szovjet titkosrendőrség. Az ortodox pátriárka az emlékhelyen annak a reményének adott hangot, hogy Katyn a történelmi megbékélés, valamint a lengyelekért és az oroszokért szóló közös ima helyszínévé válik.
A Teréz Misszió országos találkozójáról – A Teréz Misszió létrejöttének története már-már legenda. Több mint húsz évvel ezelőtt egy francia hölgy, Charles asszony levelet írt Lisieux püspökéhez: „Házasságom során soha nem született gyermekem, jóllehet mindig arra vágyódtam, hogy pap fiam legyen. Kérem, nevezze meg az egyik papját, s én megígérem, hogy életem végéig mindennap imádkozom érte.” A püspök ezt a választ küldte: „Asszonyom, imádkozzon egy növendékért, hogy pap váljon belőle. A diszkréció miatt csak a keresztnevét adom meg: Bruno.”
Teremtésvédelem – itt és most – A „talált tárgy” kifejezés – mióta József Attila leírta – messze túlmutat önmagán; „…ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor – ezért őrzi meg”: a „meglett”, emberi feladatához felnőtt, érett ember. Már tud elfogadni és elengedni. Aki ezt megtanulta, nem ég többé fogyasztási, birtoklási lázban, sulykolja bár a világ az ellenkezőjét.
Karolj fel egy papot! – A „kampány” folytatódik – A Pápai Missziós Művek (PMM) a papság évéhez kapcsolódóan egy sajátos missziós „lelki kampányt” indított el Karolj fel egy papot! címmel, amelyet a tematikus esztendő lezárása után is tovább szeretnénk folytatni.