Világ-nézet katolikus szemmel

Huszonöt éve lobog – és hála Istennek, most már nálunk is otthonos – az Európai Unió kék zászlója, körben tizenkét aranycsillaggal. Strasbourgban május 9-én meg is ünnepelték az évfordulót. Az európai egység és együttműködés azonban oly hatalmas politikai, gazdasági, kulturális és vallási – igen, vallási – fejlődés eredménye és mindig új feladatokat előíró gyümölcse, hogy vele kapcsolatban majdnem mindennek több évfordulója van. A zászlónak és a csillagos címernek is.

Tény, hogy az akkori Európai Közösség kormányfői 1955-ben milánói csúcstalálkozójukon többek között azt is elhatározták, hogy a tizenkét csillagos zászló lesz a hivatalos jelvényük. És 1956. május 29-én Jaques Delors elnök ki is tűzte azt a brüsszeli Berlaymont-palotára, hivatali épületére.

Kevés olyan kérdése van korunk gazdaságtudományának, amiben az elmélet és a gyakorlat képviselői olyannyira egyetértenének, mint a fenti címben. Mégis, amint konkrétabban próbáljuk megfogalmazni a kérdéseket, élesen ellentétes nézetek hallhatók. És mintha Karl Marx újjászületésének lennénk tanúi: sok jó szándékú ember álmodozik arról, hogy épp a tőkeelv kiiktatásával lehetne létrehozni a szabad és emberhez méltó társadalmat.

E jelenség mélyebb okainak megértéséhez segít a Stephanus-díj idei kitüntetettje, Reinhard Marx müncheni bíboros érsek, az európai püspökkari konferencia szociális kérdésekért felelős tagjának munkája, A tőke, amit a Szent István Társulat Marx Gyula élvezetes fordításában tett hozzáférhetővé. A névazonosságra tudatosan rájátszó mű már sokadik kötete a szociológiát és társadalometikát másfél évtizede professzorként is oktató szerzőnek. De téved az, aki e bevezető alapján egy száraz, sok matematikával terhelt, jogi-társadalomtudományi bikkfanyelven írt értekezésre gondol.

Régen (és nem is volt az olyan régen) kincseink voltak, ma szemetünk. Dédelgetett, szeretgetett kincseink korábban évtizedekre, sőt egész életünkre szóltak, vagy legalábbis mi úgy szerettük volna. Hittünk benne. Hittünk nekik. Elhittük, hogy velünk maradnak és megtartanak. Általuk, miattuk is tudtuk, kik vagyunk.

Mik vagy még inkább kik voltak ők? Emberek: szülők, testvérek, társak, barátok, költők, írók, tévések, színészek, de utcák, boltok, kertek, játszóterek, iskolák, hitek, közösségek, filmek, könyvek, műsorok, hagyományok és szokások is.