Az időjárás inkább a kora tavaszt idézte július 9-én: a nap hol sütött, hol ismét elbújt a felhők mögé, és a hideg északi szél kifejezetten hűvössé tette a reggeli levegőt. Amíg a hídon a Margit-szigeti bejáró felé mentem, sirályokat kerestem a Duna felett, de egyetlenegyet sem láttam.
A júniusi hőség után 28-án kissé enyhült az idő, és kora reggel egészen kellemes volt, amikor a Népliget felé indultam.
Még viszonylag hűvös időben indultam a Gellért-hegyre június 22-én reggel. A Szabadság híd közepén megálltam, és néztem a Dunát. Hajók úsztak és horgonyoztak, nekem mégis üresnek tűnt minden, hiányoztak a víz felett repülő sirályok. Persze érthető, mert a dankák ilyenkor még a költőhelyeken vannak. Telepesen fészkelnek, több száz vagy akár ezer pár is együtt, és a fiatalok mostanában kezdenek repülni. Nyár végén, kora ősszel jelennek meg a Duna fölött.
Laci fiammal és feleségével, Edittel június 7-én reggel Badacsonyba mentünk. Velünk jött Ádám unokám görög teknőse is.
A Budaörs felett húzódó, bokrokkal és fehér dolomitsziklákkal tarkállt, kopár dombok felé az erdőn át Csillebérc irányából vezet az út. Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) területén egy láthatatlan fekete rigó flótázott.
Napsütötte májusi reggeleken szívesen járok a bokrokkal tarkállt domboldalakon.
Utoljára február közepén jártam itt, akkor egy korán érkezett barátka félhangos bokorénekét hallhattam.
A Normafa erdei-be látogattam május 1-jén délelőtt. Az égen úszó sok bárányfelhő közül csak időnként bújt elő a nap, és kellemetlenül hűvös szél fújt. Talán ennek köszönhető, hogy viszonylag kevesen jártak a fák között.
