Az Olvasó írja: Találkozásom Isten vándorával
1952-ben a kistarcsai internálótáborban történt. Egyik nap váratlanul három jezsuita kispapot a prefektusukkal együtt, és egy világi papot, Regőczi István atyát helyeztek a szobánkba. Korábban a papokat és szerzeteseket szigorúan elkülönítették. Regőczi atya, akit egyik könyvének címéről később csak az Isten vándora néven emlegettek, hamarosan odajött hozzám, és közölte, hogy lehet nála gyónni. Talán mondani sem kell, hogy néhányan, hívő katolikusok, milyen örömmel fogadtuk ezt a lehetőséget.