Könyvespolcra

Szent helyek a valóságban is léteznek. Ezt 2000 augusztusa óta tudom, amikor is két barátommal bejártuk a Szentföld tájait. Acsúcspont természetesen Jeruzsálem volt, azon belül is a Szent Sír- (az ortodoxoknál a Feltámadás-) bazilika. Aki elzarándokolt már ide, az tudja, hogy hosszú sor áll a templom közepén emelt kis építmény előtt, mely Jézus sírját rejti. Amikor harmadmagammal végre beléphettem, megállt az idő. Néhány szerzetes a sírnál szertartásba kezdett, s ezalatt nem engedtek senkit se be, se ki. Nem érzékeltem az idő múlását, nekem fel sem tűnt, milyen hosszan maradok, csak társaim jegyezték meg, amikor visszatértem közéjük, hogy azt hitték, már ki sem jövök többé.

a keresztény társadalmi tanítás tükrében 5.

A Jezsuita Európa Iroda (OCIPE) szempontokat vet fel, hogy ezzel támogassa az Új Nemzeti Konzultáció keretében kiküldött kérdőívek kitöltését és a felvetett társadalmi szintű kérdésekben való elmélyülést. Az Új Ember is fontosnak tartja, hogy ezen elgondolkodtató szempontok minél több emberhez eljuthassanak, ezért folytatásokban közöljük az Új Nemzeti Konzultáció kérdéseihez csatolt megfontolásokat. Ezúttal az utolsó kérésekkel kapcsolatos szempontokat adjuk közre.

12. kérdés: Vannak, akik szerint az ország legnehezebb sorsú településein támogatni kell olyan szociális szövetkezetek működését, amelyek hasznos pénzkeresetet biztosítanának azoknak, akik korábban csak segélyekből tudtak megélni. Mások szerint nem segítenek az ilyen megoldások. Ön mit gondol?

Hétről hétre–embertől emberig

Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.

A Határtalanul című pályázat segítségével a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola hetedik osztályosai erdélyi körútjukon a „ferencesek nyomában” járva közel kétezer kilométert tettek meg.
Első szállásunk Szászvárosban volt egy gyermekotthonban, amelyet Böjte Csaba atya alapítványa működtet. A második éjszakát Gyimesbükkön egy panzióban és szintén Csaba testvér gyermekotthonában töltöttük. Harmadik éjszaka pedig Torockón aludtunk. A kirándulás legszebb élményét a csíksomlyói búcsú jelentette. Hihetetlen, mennyi ember zarándokolt ide határainkon belülről és túlról! Csodálatos volt látni, ahogy a keresztvetés pillanatában az egész tömeg megmozdult. Erdély olyan volt, mintha hazamentünk volna, és mégis máshol lennénk, egy mesében. Ez az út nagyon sokat jelentett nekem, és mindezt az osztályfőnökeinknek köszönhetjük.

Szigeti Fanni,
a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola 7. osztályos tanulója