Bacsa Dávid versei
Bacsa Dávid
Itthon vagyok
Vonatfütty… az állomás füstje csapta meg
orromat, s az este köpönyege terült
a városra.
Mintha vízcseppek koppannának
a peronra,
úgy hangzott léptem a szürke köveken,
s vitt az utam, nem is tudom, hova…
Akkor eltűnődtem a városon,
mely körülvett.
Gyermeki kacajok s álmok úgy törtek rám,
akár a természet dallamára felbukkanó
éji bogarak.