Közvetlenül az úgynevezett C8, vagyis a nyolctagú bíborosi tanácsadó testület első összejövetele előtt, október 1-jén jelent meg Ferenc pápa második nagyobb interjúja, ezúttal a La Repubblica című olasz napilapban. Mind össze két héttel előzte meg az Antonio Spadaro jezsuita által készített hosszú beszélgetés. A La Repubblica főszerkesztője, Eugenio Scalfari is a Szent Márta-házban találkozott a pápával, aki nemrég a lapban válaszolt a magát ateistának valló újságíró kérdéseire.
A szentatya hangsúlyozta, hogy a megújulás vonatkozásában a tavaly nyáron elhunyt jezsuita bíboros, Carlo Maria Martini tapasztalatához tartja magát, aki ezt mondta: „Tudom, hogy az ebbe az irányba vezető út hosszú és nehéz. Határozottan és kitartóan kell előrehaladni.”
Részletek Ferenc pápa La Repubblica-beli interjújából (…)
Ezekben az években a világ legsúlyosabb baja a fiatalok munkanélkülisége és a magukra hagyott idős emberek magánya. Az öregeknek gondozásra és társaságra, a fiataloknak pedig munkára és reményre van szükségük, de egyik sincs nekik, s az a baj, hogy már nem is keresik. Ki vannak dobva a jelenbe. Mondja meg: lehet-e így élni, kidobva a jelenbe? A múltra irányuló emlékezés nélkül, a vágy nélkül, hogy megvalósítsak egy tervet, jövőt építsek, családot alapítsak? Lehet így tovább élni? Szerintem ez a legsürgetőbb probléma, amellyel az egyháznak szembe kell néznie.
– La Repubblica (LR): (…) ez elsősorban politikai és gazdasági kérdés, amely az államokra, a kormányokra, a pártokra, a szakszervezetekre tartozik.
– Nyilvánvalóan igaza van, de az egyházra is tartozik, sőt főleg az egyházra, mert ez az állapot nemcsak a testet, hanem a lelket is megsebzi. Az egyháznak az emberek lelkéért és testéért egyaránt felelősnek kell éreznie magát.
– LR: Arra kell ebből következtetnem, hogy az egyház nincs tudatában ennek a problémának, és Ön ebbe az irányba tereli?
– Nagyjából megvan ez a felelősségtudat, de nem eléggé. Szeretném, ha erősebb lenne. Nem ez az egyetlen előttünk álló probléma, de ez a legsürgetőbb és a legdrámaibb.
*
Az erőszakos térítés (prozelitizmus) bődületes szamárság, nincs értelme. Inkább meg kell ismerni, meg kell hallgatni egymást, igyekeznünk kell egyre jobban megismerni a körülöttünk lévő világot. Előfordul velem, hogy egy találkozás után ismét szeretnék találkozni, mert új gondolatok ébrednek, új igények fogalmazódnak meg bennem. Ez a fontos: megismerni egymást, meghallgatni egymást, tágítani a látókörünket. A világot átszelő utak közelítenek egymáshoz és távolodnak egymástól, de az a fontos, hogy a Jó felé vigyenek.
