Tóth Sándor

Péter könnyei

Szerző:

Ferences zeneszerző, karnagy: Tamás Gergely Alajos a böjti hetekben többször visszatér az emlékezésben, a budai rendházba hívott rövidke himnuszszövegem kapcsán, melyet megzenésített. A mindig jókedvű pátert szerettem igazán, akit felhős arccal sosem láttam. Komoly tárgyaláskor is a „szigorúbb” Lajtha Lászlóval, az orgonakíséretes mise szerzői utasításairól könnyed, közvetlen volt. Dvořák Stabat Materét ugyancsak Alajos atya dirigálásával hallottam először a Kapisztrán Kórus- és Zenekarral.

Alkuvásmentes művész

Szerző:

Kvasznay Gulyás Margit albumáról

 

A „mulandó dolgok a lélekhez érnek” vergiliusi sejtést a páli teológia fölerősíti, amikor új égről és új földről beszél. Egyetlen kavics sem vesztheti el lényegét, a teremtésben mindennek van értelme, a tárgyak szellem-szolgálatában állnak. Összefüggések törvénye a rádiusz mentén költői szólással ekként hangzik: „A végtelenbe tágul egy kerék, körbefordul” (Tranströmer). Az objektív meditáció így is folytatható: „Az autóút mennydörgő forgalma / és a zajtalan forgalom: / a hazajáró lelke.” A spirituális végül mindenben meglelhető anélkül, hogy panteizmusra gondolnánk. Az egymáshoz tartozás nem utasítja el a magasabb értelmezést, megvillanó fény, szín láttán akár egy bőrdarabon, újságlapok teleologikus esztétikai tartalmát, ha művészi rendbe „sorolja” az alkotó.

Áttűnések

Szerző:

Színek beszédes „morfológiája” végtelenbe tágítja a tájékozódás benső tartalmát. Hajnal és alkonyat az időszak, amely egészen közel hozza látott fények-színek játékával azt, ami Isten „szent tüzében” áll. Ott fent, a szőlőskert lépcsőzetes tetején például a hatalmas jegenyét. Távolról ciprusnak is vélheti a szemlélődő; arbor vitae – mondta a középkor a ciprusról – életfa, s képeken a keresztfa körül látni dúsan zöldellőt. Jelképe itt is az élet.

Búcsúsorok és emlékezés

Szerző:

Erdélyi Zsuzsanna halálakor

 

A végtelen Szeretet tengerén az arany kápolna ajtaja megnyitva most, hogy lezárult a földi pálya. A kápolnába térve lelke zsámolyra borul, majd az Aranykapuhoz érve az Országban, megzörgeti. „Jézus, Mária, Péter együtt vannak. Mondja Jézus Péternek: Menj el, Péter, menj el, nézd meg, ki zörget a kapun. Péter mondja: Uram Teremtőm, egy tiszta lélek. Menj el, Péter, menj el, mondd meg neki, hogy nagy örömmel várják a mennyben.”

Nyírfa-lámpás

Szerző:

Ikertestvérek az útfordulón. Köves út, rétoldallal, két paddal a télben is, kissé távolabb egyszerű fakereszt. A testvériséget testviláguk jelenti: a kéregháncs és a hengeres lámpa diszkrét fényöble. Fehér nyír, amely mindig világít, de így együtt – korai bagolyhuhogásban – jeszenyini hangulatot teremt, falu reményét, tavasz-vágyat, tajtékzó fényt, társakat az alvó flórából.

Vers és kép múzsaotthonában

Szerző:

Büki Attila életéről és művészetéről

 

Költő, író és festőművész, a dunapart folyóirat alapító főszerkesztője. Eddig több mint húsz könyve jelent meg: versek, drámák, prózai írások. Mostanában vehettük kézbe Csavarvonal című, válogatott és új verseket, műfordításokat tartalmazó, saját képeivel illusztrált kötetét. Számos kiállításról ismertek a képei, melyek a színekből kifehéredő karcolt jel léthordozói, „lélek által táplált” érzékenységek, fantázia- és érzelemdúsak. A gyermekek körében is népszerűek drámái, melyeket a Bartók Béla Kamaraszínház és a Budapesti Kisszínház mutatott be az elmúlt években, de ismertek Győrött, Debrecenben, Pécsett és más városokban is. Írásait több folyóirat közli, például a Soproni Füzetek, az egri Agria. Lapunk olvasói szintén találkozhattak már műveivel. Szuverén egyéniség, hit és magyarság elkötelezettje. Szerénység, határozottság jellemzi. Beszélgetésünk is igazolja ezt.

Mesék helyett fatörzs szólása

Szerző:

A művészet szent minden területén, évszakokban, napszakokban, felhők prémvidékén, hajlatok patakmedrénél, kifutó rétsávokon. Síterepen, ihlet-álmodó pályákon, ahol tárgyak, növények létében születik a kezdettől elgondolt szépség, harmónia, a művészet lényege.

Teljesség igényű művészet – az élet mása vagy, mit vallasz a kisvilágokról? Az olasz Segantini képeit nézegettem; ő azt akarta, hogy egyetlen műben egyesüljön a mindenszépség, mely elvezet az ember érzésétől a „természet isteni értelméig”.