Amikor fiatal, kezdő madarász koromban tanácsot kértem a Madártani Intézetben, hol figyelhetném a legjobban a harkályokat, Pátkai Imre, aki jóval később, amikor már én is az intézetben dolgoztam, a kollégám lett, a Hűvösvölgyet ajánlotta: ott sok az öreg fa, amit szeretnek a harkályok, emellett emberközelben szelídebbek, könnyebben megfigyelhetők. Akkoriban is az 56-os villamos járt arrafelé, … Olvass tovább
Itt élnek közöttünk, tipegnek a járdán, számunkra szinte láthatatlan, apró morzsákat csipegetnek.
A január 5-én kezdődött havazás után már estefelé olvadni kezdett, és amikor másnap délután kimentem a Duna mellé, a Nehru-partra, a földön már csak apró fehér foltok jelezték, hogy előző nap még hó borította a kis ligetet.
Az év utolsó napján sok-sok éve minden évben kimegyek valahová, oda, ahol madarak vannak. Régebben egész napos kirándulások voltak a Kiskunságba, a Dinnyési-fertőre, idén csak a Népligetbe mentem.
A Hajógyári-szigetre vezető vashíd közepén jártam december 13-án, amikor a jégmadarat megpillantottam.
A fenyőszajkó a környező országok nagy lucosainak lakója, ahol hasonló őrködő szerepet tölt be, mint a mi mátyásunk a hazai erdőkben.
Fenyvesi László barátom telefonált Dinnyésről: rengeteg a liba, vagy nyolcvanezer nagy lilik van a fertőn. Ma már ezek jönnek, de nem volt mindig így.
