Kiss Péter

Egy zavarba ejtő egyházalapító és műve a mérlegen

Az Egyesítő Egyház alapítója, Moon tiszteletes szeptember 3-án, kilencvenkét éves korában elhunyt. Az egyházról és a Moon-jelenségről Török Péter vallásszociológust kérdeztük.

Keresztény-e a Moon által alapított egyház? – Az Egyházak Világtanácsa nem fogadta tagjai közé, és ezt többek között a tiszteletes azon állítása indokolta, amely szerint 1935-ös látomásában Jézus arra kérte: fejezze be a küldetését – mondja Török Péter. – Jézusnak ugyanis Moon szerint úgy kellett volna Ádám és Éva vétkét jóvátennie, hogy megnősül és családot alapít, s ezzel új, bűntelen emberi nemzetség kiindulópontja lesz – ebben azonban kereszthalála megakadályozta.

A Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége ünnepelt szeptember 14-én: Varga Lajos püspök megáldotta a 2011-ben megvásárolt házukat, amelynek átalakítása nemrég fejeződött be. A jeles eseményről Nényei Gábornét, a Krisztus Király KALÁSZ-csoport vezetőjét, a szövetség korábbi elnökét kérdeztük.

– A közösségi központtá alakított váci épület megáldása fontos mérföldkő az Önök életében. Meséljen az idevezető útról, és arról, hogy miért örülnek leginkább a ház megújulásának!

– Inkább átalakításról volt szó, mivel 2011-ben gyönyörűen felújítva vettük meg a házat. Álmaink megoldása volt ez, mert Vác könnyen megközelíthető, ráadásul az épület a város központi helyén áll, a székesegyházhoz közel. A második világháború előtt Bodajkon volt a KALÁSZ népfőiskolának otthont adó háza, de mi kártérítésként inkább új ingatlan vásárlására fordítható pénzt kértünk helyette, mert a régi épület több okból sem felelt volna meg a céljainknak. Az új ingatlan, amelyre hosszú keresgélés után találtunk rá, egy családi ház volt autószerelő műhellyel, amelyben az elmúlt másfél év során közösségi termet, hálószobákat és zuhanyzókat alakíttattunk ki, mert zarándokházként is szerepet szánunk neki.

Állandó próbatermet keres a sérülteket oktató művésznő

Van a táncában, a tekintetében, a színpadi jelenlétében valami titokzatos: mintha egy másik világból küldené a jeleket. Szuggesztív, óriási energiákat érezni benne, mégis könnyed, játékos. Hogy nemcsak rám és nemcsak a színpadról képes hatni, arra akkor jöttem rá, amikor az egyik tánccsoportjával lépett fel. Tanítványai sérült emberek. Arcukon tánc közben olyan áhítatot, ünnepélyességet láttam, mintha egy különös szertartás résztvevői lennének. Őket figyelve szinte tapintható, mennyire elemi késztetés a művészet vágya, és hogy mekkorát téved, aki csupán „foglalkozásnak” tartja a művészi hivatást. Napsugár Anna jeltáncművész karizmatikus ellenpéldája ennek.

Serfőző Levente személyében idén, tíz év után új lelkésze van a szegedi egyetem katolikus lelkészségének. A „betanulás” izgalmas időszakáról, terveiről és reményeiről kérdeztük.

– A szegedi egyetemi lelkészségnek nagyon jó híre van. Ez legalább akkora kihívást jelenthet egy újonnan érkező lelkész számára, mint ha gyengébb előzményekkel szembesülne. Ilyenkor ugyanis alkalmazkodnia kell ahhoz, amit az elődök kialakítottak, és nem vághat egészen új utat magának. Hogyan zajlott az átadás-átvétel Pálfai atyával?

– Zoltánt és engem annak idején együtt szenteltek, jól ismerjük egymást. Személyes és baráti kapcsolatunkból fakadóan minden hivatalos íztől mentesen adta át nekem a tapasztalatait. Az egyetemi lelkészség sok fontos értéket tud felmutatni. Ezek közül talán kettőt emelnék ki, amelyek leginkább meghatározzák a misszióját: a tanúságtevő jelenlétet Szeged kulturális és egyetemi életében, illetve a többi keresztény egyházzal való kapcsolattartást, az ökumenikus együttműködést, amely túlmutat a közös istentiszteleteken – közös gondolkodásban és konkrét tettekben nyilvánul meg. Ilyen példamutató ökumenikus szegedi kezdeményezés a szolidaritás éjszakája is.

A hét kérdése

Becsöngettek, elindult az új tanév. Ám rengeteg családban bénító probléma, hogy a szülők egyikének nincs hova munkába indulnia reggel. Az állásvesztés legtöbbször óriási trauma, az érintettek úgy érezhetik, hogy minden fogódzót elvesztettek, s noha biztos hátteret kellene jelenteniük gyermekeik számára, még önmagukért sem mindig tudnak igazán mit tenni: álláskeresési kísérleteikkel újra meg újra kudarcot vallanak. Ki segíthet, mi jelenthet kiutat? Berta Csabánét, a Budapest Esély Nonprofit Kft. MUNKAPOCS munkaerő-kölcsönző és -közvetítő irodájának vezetőjét kérdeztük.

– Melyek a legfontosabb tudnivalók, amelyekre egy frissen állástalanná vált, tanácsra szoruló embernek felhívják a figyelmét?

– Az első és legfontosabb az, hogy ne üljön le otthon, ne mondogassa azt, hogy „majd lesz valami”, és ne várja hiába, hogy a szomszéd vagy az ismerősök adnak valami jó tippet. Bármilyen nehéz is, ilyenkor minél gyorsabban el kell menni a legközelebbi munkaügyi központba, és bejelenteni, hogy munkanélküli lett az ember. Ha megvan a háromszázhatvan napos munkaviszonya, álláskeresési segélyt kap, igaz, most már csak három hónapig a korábbi kilenc helyett. Ez elég szerény összeg: a kereset hatvan százaléka, illetve maximum bruttó kilencvenháromezer forint, ami a minimálbérnek felel meg. De az anyagilag és lelkileg is megterhelő helyzetben ez a kis pénz is sokat számíthat.

Nem szerettem sem az öltöző, sem a tornaterem szagát. És kellemetlennek éreztem, hogy egy hideg, kifejezetten gyereksanyargatásra épített, gyárcsarnokszerű épületben kell körbe-körbe szaladnom vagy békaügetnem. A testnevelésórákon a kisebb gyerekek könnyen érezhetik magukat kiszolgáltatottnak, félhetnek attól, hogy megsérülnek, vagy hogy kinevetik őket, ha nem tudnak megfelelni a követelményeknek.