A Piana degli Albanesi Egyházmegye, amelyet a Szicíliában elő arberesek – italo-albán görögkatolikusok – számára alapítottak, közvetlenül a Szentszéknek van alárendelve. Az itt élő albán kisebbség ősei a XV–XVI. században a török hódítás elől menekülve érkeztek a szigetre. Sok nehézség közepette a mai napig megőrizték nyelvüket és szokásaikat.
Szicília mindig is a kultúrák találkozópontja volt, és sok szállal kötődik a keleti hagyományokhoz is. Az ókorban Magna Graecia (Nagy-Görögország) része volt, majd a Római Birodalom kettészakadását követően Bizánc fennhatósága alá került. Ezt követően az első ezredforduló táján az arabok, majd a normannok uralták, az újkorban pedig hosszabb ideig spanyol fennhatóság alatt állt.
A Pápai Magyar Intézetből érkező vendégek első útja Szent Rozália barlangjához vezetett. Palermo védőszentje, Rozália normann nemesi családból származott, és egy, a városhoz közeli hegyen élt vezeklő életet a XI. század második felében. Holttestét is ott találták meg mintegy ötszáz évvel később.
A sziget déli részén fekvő Agrigento már Magna Graecia emlékét őrzi: itt találhatók Európa ma ismert legnagyobb alapterületű ókori görög templomának maradványai. Cefalù, Monreale katedrálisai, csakúgy, mint a palermói Cappella Palatina (Palotakápolna) a bizánci, az arab és a normann építészet nyomait viselik magukon. Pünkösdvasárnap, május 20-án a PMI papjai Piana degli Albanesi község egyik bizánci rítusú plébániatemplomában olasz, görög és albán nyelvű ünnepi liturgián vettek részt az intézetben élő görögkatolikus atyák vezetésével.
Forrás és fotó: Pápai Magyar Intézet
