Forrás és fotó: Aleteia
Katherine és nővére, Isabelle 2011-ben, öt-, illetve nyolcesztendős korukban egy napon szembesültek azzal, hogy a gyerekek a világ számos pontján nem tudnak iskolába járni, mert messzire kell menniük vízért. A lányok úgy döntöttek, tenniük kell valamit, hogy segítsenek távol élő társaiknak: megkérték a helyi kávézó vezetőjét, hadd árusítsák ott saját készítésű origami karácsonyfadíszeiket. Így gyűjtöttek adományokat kutak építéséhez. Ötszáz dollár összegyűjtését tűzték ki célul, amivel egy Etiópiában épülő kút költségeihez akartak hozzájárulni. Két nap alatt valamennyi origami elkelt a kávézóban, úgyhogy neki kellett állniuk újakat hajtogatni. Két hónap leforgása alatt kilencezer-kétszáz dollár gyűlt össze, és elkészülhetett az első kút.
Azóta öt év telt el. A kezdeményezésből kinőtt segélyszervezetet ma is a két kislány és szüleik működtetik. Önkéntesek is segítenek nekik, hogy megfelelő mennyiségű origamit tudjanak készíteni. Az öt esztendő alatt az adományokból több mint száz kutat hoztak már létre Indiában, Afrikában és Közép-Amerikában. Részt vesznek a Navajo Project elnevezésű kezdeményezésben is, amely háromszázhetvenhétezer amerikai őslakos folyóvízzel való ellátását tűzte ki célul.
2016-ban huszonnyolc új kutat szeretnének finanszírozni, s emellett iskolákban igyekeznek Paper for Water klubokat alapítani. A siker számos lehetőséget nyitott meg a család előtt, ugyanakkor nagy felelősséget is jelent: a lányok nemegyszer még a szülinapi partikat is lemondják, hogy önkéntes tréningeken vagy más eseményeken beszéljenek a kezdeményezés fontosságáról, és soha nem panaszkodnak emiatt, hanem örömmel, nagylelkűen teszik, amit vállaltak.
Az önkéntesbázis kialakítása előtt minden megrendelést a családtagok teljesítettek. A lányok kishúga is belenőtt az origamihajtogatásba, s a szülők sokszor éjszakáztak emiatt. Meg kellett küzdeniük azért, hogy egyensúly alakuljon ki az életükben, és ebben mára rengeteg társ segíti őket. Az édesanya úgy fogalmazott: Isten készíti elő számukra az utat, kiegyengeti, még mielőtt ők odaérnének. Mára megtanultak az Úrra hagyatkozni, és látják, hogy ő az, aki kitárja előttük az ajtókat.
