Fontos továbbá az ökumenikus elkötelezettség, valamint a zsidókkal és a muzulmánokkal való párbeszéd. A munkadokumentum három fejezetre oszlik: az első fejezet emlékeztet rá, hogy a közel-keleti egyházak apostoli eredetűek, és nagy veszteséget jelentene az egyetemes egyház számára, ha a kereszténység eltűnne onnan, ahol megszületett. A katolikusok feladata, hogy előmozdítsák az állam „pozitív laicizmusát”, hogy enyhítsék a kormányok teokratikus jellegét, és lehetővé tegyék a különböző vallású állampolgárok nagyobb egyenlőségét. A keresztények legyenek aktív kisebbség. A második fejezete az egyházi közösségekkel foglalkozik. A különbözőségben megvalósuló egység előmozdításához együttműködésre kell bátorítani az egyes közösségeket. A harmadik fejezet a keresztény tanúságtétel témáját vizsgálja meg. Hangsúlyozza a katekézist, illetve a liturgikus megújulás szempontjaira mutat rá. Ennek egyik legfőbb lépése a liturgikus szövegeknek a beszélt nyelvre, főleg arabra való lefordítása. A dokumentum ismételten határozottan elítéli az antiszemitizmust. Az arab és a zsidó nép közötti jelenlegi negatív magatartások politikai jellegűek, és idegenek minden vallási kérdéstől. Tovább kell folytatni a muzulmánokkal megkezdett vallási és kulturális párbeszédet is. Évtizedek óta nem oldják meg az izraeli-palesztin konfliktust, nem tartják tiszteletben sem a nemzetközi jogot, sem az emberi jogokat, a nagyhatalmak önzése destabilizálta a térség egyensúlyát, és olyan erőszakot kényszerít a helyi lakosságra, amely kétségbeesésbe sodorhatja őket. Ezekkel szemben a keresztények teljesítsék hivatásukat a társadalom szolgálatában.
