A misszió eredményére jellemző, hogy a vallási emléktárgyakat készítő ezüstművesek már-már az Artemisz-kultusz megrendülésétől tartva félteni kezdték kenyerüket. Lázadást szítottak Pál ellen, és ez a zavargás vetett véget az efezusi missziónak. Az apostol efezusi kapcsolatai azonban tovább éltek. Két levelet is írt a „kedves” efezusi híveknek. Szent Pál máig megmaradt efezusi emlékeit 1895 óta kutatják osztrák régészek. Renate Pillinger professzor asszony tizenhárom éve kutatja az efezusi Szent Pál-barlangot. A bécsi főegyházmegye Der Sonntag (Vasárnap) című hetilapjának most bemutatta a tizenöt méter mély barlangot a Bülbül Dag (Fülemüle- hegy) északi részén. Ebben többrétegű festményeket fedezett fel. A legrégebb réteg a II. századból való. Amióta 1998-ban felfedezte a kutató ezeket a festményeket, világossá vált számára, hogy a barlang keresztény zarándokhely volt, mintegy földalatti templom. Négyszer festették át „szentélyét”. Ennek okát nem tudják még. Tűz vagy a kultusz változásai okozták.
A leghíresebb kép az V. századból való. Középkorú, gyér hajú, szétválasztott szakállú Szent Pál alak Szent Tekla háza előtt. Mint egy zsidó írástudó. A grottát 1906-ban fedezték fel, belsejét azonban csak 1955-ben kezdték kutatni. Az első felfedezés a felirat volt: „Pál, segítsd szolgádat!” A Pillinger asszony által felfedezett festmények a valamikor népszerű Szent Tekla-legendát ábrázolják. Eszerint a Pál által megkeresztelt Tekla naphosszat hallgatta prédikációit. Anyja és vőlegénye bosszankodott emiatt. Tekla azonban akkor is követte az apostolt, amikor családja már kitagadta és feljelentette a hatóságoknál, hogy keresztény. Tűzbe, majd vadállatok elé vetették, mindhiába.Végül misszionáriusként hirdette az evangéliumot. Az efezusi Szent Pál-kép minősége különb a római katakombákban találhatóknál. Ez az egyetlen Szent Pál-emlék ma a szeretett város romjai között.
