Székely Krisztus-keresztek Veszprémben

A székelyföldi feszületek eligazodást nyújtanak a térben, s hosszú szárukkal az ég felé mutatnak. Egyegy faluközösség fohásza lett beléjük vésve. Az éjjel-nappal megélhetéséért küzdő székely ember keresztet állított a határban, hogy védje, oltalmazza a verejtéke árán gyarapodó termést; a faluban az utcák szélére, hogy őrködjék békéje és nyugalma fölött. Számára a kereszt a világ egzisztenciális középpontja, melyre fölfeszülve az isteni Üdvözítő megváltott mindnyájunkat – mondta ismertetőjében Limbacher Gábor néprajzkutató, akinek a gyűjtéséből származik a reprezentatív tárlat anyagának jelentős része. Általában iskolázatlan helyi mesterek művei alkotják a kiállítás tárgyait a XIX-XX. század fordulójáról, de a természetes egyszerűség mégis szakrális erővel tör fel belőlük. Láthatók például Kászonjakabfalvának a múló idő jegyeit magukon viselő megragadó alkotásai. Némely ábrázolás Jézust mint az új Ádámot mutatja. A szőkefalvi feszület Jézust a Nappal kapcsolja össze, s mintegy az Örök Napként mutatja. A zabolai oltár fájdalmas Krisztusa a szenvedés eszközeit láttatja. Sepsikilyén középkori templomfreskóin is előtűnik Jézus tövissel való megkoronázása, közelében a közbenjárva oltalmazó köpönyeges Madonnával, s egyik falfestménye az ítélő, pantokrátor Krisztust ábrázolja. Csíkkozmás egykori szárnyas oltárának megmaradt csúcsíves tagozatán pedig a feltámadó Krisztust láthatjuk. A kiállítás egyúttal reprezentálja Veszprém és Székelyföld, a Laczkó Dezső Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum régóta nagy szeretettel, figyelemmel ápolt testvérkapcsolatát is. A tárlat részeként láthatunk két feszületet, viharvert korpuszt, amelyek egy helyi plébánián várták jobb sorsukat, s melyeket most a veszprémi múzeum műtárgyvédelmi központja restaurált. A megnyitón e bensőséges szakmai és emberi kapcsolatok jegyében Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke is jelen volt, örömének hangot adva, s köszönve a veszprémiek segítségét.

A kiállítás pünkösdig várja a látogatókat.